Nagy Domokos (szerk.): A házassági jog és a kuria gyakorlata (Budapest, [1940])

66 IV. FEJEZET. A házasság érvénytelensége. I. A köztörvény szerint az ügyletérvénytelenség kétféle: semmiség (nullitas) és megtámadhatóság (rescissibilitas). A semmis ügyletnek jogügyleti hatása nincs. Nem jogügylet. A jogügyletnek csak látszata. A semmiség a felek akaratától független és bizonyos súlyosabb ügyleti tényálláshibák következménye. A bíró hivatalból észleli.1 A semmiségre a felek bárhol, bármikor előkérdésként is hivatkozhatnak s a bíró azt akár hivatalból, akár kifogásra az ítélet indokolásában incidentaliter eldöntheti. A megtámadhatóság az ügyletérvénytelenség enyhébb alakja. A megtámadhatóságot bizonyos enyhébb természetű ügyleti tényálláshibák idézik elő, amelyek fennforgása mellett is mindaddig érvényesnek tekintendő a jogügylet, míg a megtámadásra jogosított e jogát egy újabb jogügylettel: megtámadási keresettel, vagy kifogással nem gyakorolja. A megtámadható ügylet ideiglenes érvényét e tényállástöbblet (a megtámadás) az ügyletkötésig visszamenő hatállyal lerontja (ex tunc). A megtámadható ügyletnek tehát az a jellegzetessége, hogy míg az ügyletsemmiség — az orvosolható semmiség egészen kivételes eseteitől eltekintve — nem áll a felek rendelkezése alatt, a felek utólagos akaratnyilvánítása által érvényessé nem tehető, addig a megtámadható ügylet megtámadására jogosult e jogáról lemondhat s ezzel az ügyletet fenntarthatja. A lemondás kifejezetten, ráutaló tényekkel és úgy is történhetik, hogy az arra esetleg megszabott időn belül a jogosult az ügyletet nem támadja meg. II. A Ht. a jogügylet köztörvényi érvénytelenségével szemben az érvénytelen házasságnak 3 alakját ismeri: a nemlétező- (mat1 Szladits: 354.