Nagy Domokos (szerk.): A házassági jog és a kuria gyakorlata (Budapest, [1940])

53 érvényes, ha a görögkeleti templomban görögkeleti lelkész megáldotta." A Kúria későbbi ítéletei azt az álláspontot juttatják kifejezésre, hogy a szovjet házasság nem tekinthető olyan házasságnak, mely a magyar és általában a művelt nemzetek házassági jogának, valamint az általános erkölcsi felfogásnak anyagi jogi hatásaiban is megfelel. Ugyanis az olyan — habár jogi alakkal bíró megállapodása az ú. n. házasuló feleknek, amely őket a házasság erkölcsi jellegével ellentétben állandó együttélésre nem kötelezi és amelyet egyik vagy másik fél tetszése szerint minden indokolás nélkül a másik fél akarata ellenére, valamint vétkessége nélkül egyoldalúan is felbonthat, ellentétben áll házassági törvényünkkel, mely a házasság felbontását csak kivételképen, a házasfelek egyikének vagy mindkét félnek vétkessége esetében engedi meg és erkölcsi eszményünkkel sem egyeztethető össze. A szovjet hatóságok előtti házasságkötés még akkor sem eredményez létező házasságot, ha a felek mindketten jóhiszeműek, mert a jóhiszem csak a Ht. 30. §-a esetében, a törvény rendelkezése folytán eredményez kivételként ilyen hatást. Ezzel az állásponttal csak látszólag áll ellentétben a Kúria 1142/1932. sz. ítélete, melyben a csehek által megszállt területen magyar állampolgárságra eredetileg nem optáltak által a trianoni szerződés megkötése előtt nem polgári tisztviselő közreműködésével kötött házasság nemlétezését nem állapította meg az utóbb magyar állampolgárságot szerzettek perében, mert: ,,a nemzetközi jog elfogadott szabályai szerint Magyarországnak a csehek által megszállott területe a trianoni békeszerződés életbelépésének napjáig közjogilag Magyarországhoz tartozott és a megszálló csapatok az 1913:XLIII. t.-c.-be foglalt IV. Egyezmény melléklete III. részének 43. cikkébe foglalt jogszabálynál fogva ,,a közrendet és közéletet az országban érvényes törvények tiszteletben tartásával" lettek volna kötelesek biztosítani. A cseh-szlovák állam nem várta be a békeszerződés létrejöttét és nem érte be a megszálló hatalmat megillető nemzetközi jogszabályok alkalmazásával, hanem a megszállott területre jogszabályként kötelező polgári házasság helyett már 1919. évi július hó 13-tól számítaridólag a felek tetszésétől függő házasságkötési módot léptette életbe: a polgári tisztviselő vagy a lelkész előtt jogérvényesen köthető házasság formáját (fakultatív házasság). Magyarország és Cseh-Szlovákia között olyan nemzetközi egyezmény, amely a megszálló hatalom által kibocsátott 320. sz. törvény alapján 1919. évi július hó 13-tól a trianoni szerződés érvénybe lépéséig kötött házasságok alaki érvényességének kérdését szabályozta volna, nem létesült. A fent jelzett nemzetközi jogi szabályok szerint Csehország