Nagy Domokos (szerk.): A házassági jog és a kuria gyakorlata (Budapest, [1940])

50 consula és ezek helyettese a magyar kormánytól nyert felhatalmazás korlátain belül.3 A szakasz első bekezdése a kötelező polgári házasság elvét valósítja meg. A szakaszban fel vannak sorolva mindazok a polgári tisztviselők, akik előtt házasságot egyáltalában kötni lehet. A Ht. 31—34. §-ok és az Állami anyakönyvekről szóló törvény 5., 49., 60. és 79. §-ok határozzák meg, hogy adott esetben e polgári tisztviselők közül ki előtt lehet és kell a házasságot megkötni. Az anyakönyvvezetőre a Ht. 31—33. §-ok és az állami anyakönyvekről szóló törvény 5. §-a rendelkezik, a b)—d) pontokban felsorolt polgári tisztviselőkről a 34. §., az e) pontban megjelöltekről a 31. §. 3. bekezdése és az Állami anyakönyvekről szóló törvény 49., 60. és 79. §-ok intézkednek. 30. §. Polgári tisztviselő előtt kötöttnek tekintendő a házasság, ha azt, aki előtt kötötték, a közhiedelem polgári tisztviselőnek tartotta, kivéve, ha az ellenkezőt mind a két fél tudta. Oly kötés, mely nem polgári tisztviselő előtt történt, a törvény erejénél fogva semmi vonatkozásban sem tekintetik házasságnak. a) A 687011921. M. E. sz. rendelet az 1918. évi október hó 31. napjától 1919. évi augusztus hó 31. napjáig terjedő időben nem polgári tisztviselő előtt kötött házasságok tárgyában.4 A m. kir. minisztérium az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről szóló 1920:1. t.-c. 9. §-ában nyert felhatalmazás alapján a következőket rendeli: 1. §. Azokat a közegeket, akik az 1918. évi október hó 31. napjától bezárólag 1919. évi augusztus hó 31. napjáig terjedő időben házasságkötésnél közreműködtek, noha nem voltak az 1894.XXX1. t.-c. 29. §-a szerint ily közreműködésre jogosított polgári tisztviselők, olyanoknak kell tekinteni, mint akiket a közhiedelem polgári tisztviselőknek tartott, de csak abban az esetben, ha az így kötött házasságot annak idején a házassági állami anyakönyvbe bejegyezték. 3 Ezidőszerint egyik külképviseleti hatóságunk sincs felhatalmazva a házasságkötésnél való közreműködésre. (Lásd Szászy István: Nemzetközi magánjog 440. old. Dr. Szladits Károly főszerkesztésében megjelenő „Magyar Magánjog" általános részében.) 4 Igazs. Közlöny XXX. évf. 8. sz. 571. 1.