Nagy Domokos (szerk.): A házassági jog és a kuria gyakorlata (Budapest, [1940])

26 A gyámhatóság beleegyezését bármelyik házasuló, sőt harmadik személy is kérheti.23 2. Amíg a gyámhatóság beleegyezése pótolja a törvényes képviselő, vagy jogosult szülő hiányzó beleegyezését, addig a gyámhatóság jóváhagyása feltételezi, hogy a törvényes képviselő már megadta a szükséges beleegyezést, azonban a szülők egyike sem létezik, illetve a 9. §. 3. bek. szerint nem létezőnek tekintendő, s nem a nagyatya a törvényes képviselő.24 VI. A törvényes képviselő, illetve a jogosult szülő beleegyezésére s ezeknek híjján a gyámhatóság jóváhagyására, illetőleg beleegyezésére a 7. §. ut. bekezdése (fejletlen kor akadálya alól igazságügyminiszteri felmentés) esetén is szükség van, mert a miniszter felmentése nem pótolja a törvényes képviselői, jogosult szülői, illetőleg a gyámhatósági beleegyezést, jóváhagyást és egyik nem függ a másiktól.25 nem akarja." — Almási (77.) a törvény szavaival szemben azon az állásponton van, hogy a kiskorú nincs kötelezve arra, hogy a szülői beleegyezést előzetesen kikérje és indokolt esetben mindjárt közvetlenül is fordulhat a gyámhatósághoz. 23 Az indokolás szerint: „a törvény nem határozza meg azt a személyt, akinek kérelmére a gyámhatóság a megtagadott beleegyezést pótolni jogosítva van. Ily rendelkezés, különösen a kérelmezés jogának arra a jegyesre való korlátozása, kinek a beleegyezésre szüksége van, annál kevésbbé volna célszerű, mert nem venné tekintetbe azon eseteket, melyekben a kiskorú törvényes képviselőjének, vagy szülőjének befolyása, vagy azoktól való félelem vagy járatlansága tartja vissza a szükséges lépések megtételétől, amidőn tehát kívánatos lehet, hogy a másik jegyes vagy harmadik személyek saját nevükben léphessenek fel, továbbá, mert lehetővé tenné annak utólagos vitatását, hogy a kérelmező személyére való tekintettel jogosítva volt-e a gyámhatóság a megtagadott beleegyezés helyettesítésére. Ami különösen a másik jegyest illeti, attól a jogot megvonni már azért sem volna indokolt, mert a beleegyezés megtagadása reá nézve is sérelmes.'* 24 L. 1896. évi 18.966. I. M. sz. rendeletet és 1895. évi 27.243. I. M. sz. Házassági utasítás 8. és 16. §-ait. — A gyámhatóság jóváhagyását a kiskorú érdekeinek fokozottabb védelme céljából írja elő a törvény, mert beleegyezésre jogosult szülők, vagy nagyatya híjján az idegen törvényes képviselőről feltehető, hogy a beleegyezés megadásánál elhanyagolja a kiskorú érdekeit. (Indokolás.) 25 A kérdést a m. kir. belügyminiszter 1896. márc. 16-án kelt 15.193. sz. határozata világítja meg. Eszerint: „A törvény 7. és 8. §-ai egymástól teljesen függetlenek. A gyámhatóság éppoly önállóan adhatja meg a jóváhagyást, mint a miniszter a felmentést: egyik sem pótolja a másikat, de épp úgy egyik sem függ a másiktól. Törvényes sorrend e tekintetben nincs megállapítva. De míg az igazságügyminiszter a felmentések tekintetében a reáruházott feltétlen discretionális jognál fogva és adott esetekben a közérdek szempontjából (pl. fejletlen korú szülőtlen árva fiúknál) a felmentés megadását a gyámhatósági jóváhagyástól teheti függővé épp úgy, mint ahogy a felmentés megadása előtt a törvényes képviselői és a szülői beleegyezést