Nagy Domokos (szerk.): A házassági jog és a kuria gyakorlata (Budapest, [1940])

13 zettséget az sem, hogy a vőlegény övekig tartó jegyesség után az esküvő kitűzött napja előtt egy nappal jelentette be a jegyességtől való elállását, mert bár kétségtelen, hogy a hosszú jegyesség a nő férjhezmenési esélyeit csökkenti s így következményeiben károsodással járhat,45 mégis a 3. §-ban foglalt jogszabály kivételes jellegénél fogva szorosan magyarázandó. Ebből foly, hogy a jövőben esetleg bekövetkező erkölcsi kár vagyoni ellenértékének megtérítésére a törvény jogalapot nem nyújt. Ha azonban az eljegyzés felbontásában vétkes jegyes már a jegyesség tartama alatt túllépte a jegyesség társadalmi és erkölcsi tartalmának rendszerinti határát s ezzel a másik jegyesnek kárt okozott, vagy magát a jegyesség felbontását szándékosan, vagy vétkes mulasztással kártokozó módon eszközölte és a jegyesség tartama alatti, vagy a jegyesség felbontásakori cselekvése, vagy mulasztása az általános magánjogi elvek szerint is kártérítési kötelmet fakaszt, — úgy a vétlen jegyes az általános magánjog szabályai alapján a vétkes jegyessel szemben a 3. §-ban meghatározottakon felül elszenvedett kárának megtérítését is követelheti.46 A bírói gyakorlatban legsűrűbben az az eset fordult elő, hogy a vőlegény a kötendő házasságra való hivatkozással nem engedte meg, hogy a menyasszony kereső foglalkozását folytassa,47 állást vállaljon.48 A kár utóbbi esetben is megtérítendő, ha bizonyítást nyer, hogy a jegyestársnak biztos elhelyezkedési alkalma volt.49 Megítélte a Kúria azt a kárt is, melyet a menyasszony olyan módon szenvedett, hogy vőlegénye határozott kívánságára abbanhagyta tanulmányait, majd azokat az eljegyzés felbontása után befejezte, de a gazdasági viszonyoknak a jegyesség tartama alatt bekövetkezett megváltozása miatt elhelyezkedése nagy késedelembe és nehézségbe ütközött.50 A férjhezmenési esély csökkenésével szenvedett kárt is megítélte a Kúria, amikor a jegyességtől visszalépő vőlegény éveken át hitegette a menyasszonyt, más férfiakat fenyegetéssel távol tartott tőle, a házasság megkötése érdekében azonban semmit nem tett, holott tudnia kellett, hogy hivatali állásának szabályai szerint felettes hatóságának engedélye nélkül nem veheti nőül 43 3830/1915., 5318/1934. 46 Lásd dr. Tóth György bevezetését dr. Hajnal: Csábítás, jegyszegés és a jog c. könyvében (12—13. old.), 725. sz. E. H. és 5006/1918., 85/1920.. 5318/1934., 996/1938., 2321/1938. 47 4208/1908., 5006/1918., 4667/1927. 48 1697/1905., 85/1920., 3830/1936. 4» 996/1938. 50 1853/1933., 3696/1936.