Nagy Domokos (szerk.): A házassági jog és a kuria gyakorlata (Budapest, [1940])

XIV A bírói döntésekben előforduló menthetőség fogalma — a H. T.-ben nem fordul elő. Szerző kiemeli, hogy a menthetőség — és a feldultság hiánya ugyanarra az eredményre vezet s ez a jogterületet kevésbbé ismerők előtt összetévesztésre vezet. Helyesen érzékelteti szerző, hogy a menthetőség akkor vehető fennforgónak, ha az egymással okozati kapcsolatban levő kötelességsértések időbelileg összeesnek, vagy közöttük nincs időbelileg nagy távolság. A feldultság hiányának oka lehet a bontóokul megállapított ténytől időbelileg különböző és egyébként is más természetű cselekmény is. Menthetőség esetében a bíró nem állapít meg bontóokot, a feldultságról pedig bontóok megállapítása nélkül nem lehet szó. A menthetőség különösen akkor nyer az ügyek elbírálásánál jelentőséget, ha a bontóokul érvényesített tény oly súlyos, hogy a H. T. 80. §. a) pontjában meghatározott bontóokot föltétlenül kimeríti, azonban a bontást kérővel szemben a feldultságot kizáró tény nem forog fenn. Viszont a menthetőség kikapcsolható, ha a tény a házasfelek közötti viszonyban nem minősíthető súlyos házastársi kötelességsértésnek. A H. T. rendszere szempontjából ez az indokolás helyezendő előtérbe. Az összefüggő házastársi kötelességsértések eseteivel kapcsolatban helyesen emeli ki a szerző azt, hogy a gyakorlat nem fektet súlyt arra, hogy a bontást kérő tudatosan ingerli a másik házastársat oly magatartásra, amely házastársi kötelességsértést valósít meg. Ez lélektani szempont. A szerző helytállóan tekinti a H. T. 81. §-a alá vonható esetnek. A gyakorlat ezen a ponton a törvény szellemét erőteljesebben kellene, hogy érvényre juttassa és a lélektani okok kutatása hatékonyabban kellene, hogy érvényesüljön. A szándék és menthetőség címe alatt foglalt rész jogászi kidolgozása (224. old.) a 80. §-ban meghatározott bontóok bírói megállapításához biztos kalauz. Az ideiglenes és végleges nőtartásra vonatkozó részt is a Kúria gyakorlatát helyesen, világosan és szabatosan bemutató résznek tartom. Helyesen emeli ki az érdemetlenségre vonatkozó gyakorlat finom megkülönböztetéseit a köteléki per keretében. A Kúria ennek a kifogásnak a perben régebben nem adott helyet. Az ideiglenes nő tartás kérdésében teljesen elhibázottnak tartom, hogy az ügyvédek a bontóper mellett még akkor is a járásbíróságnál indított pert folytatják, amikor annak kimenetele kétes, holott a H. T. 102. §-sa és a Pp. 674. §-sa értelmében az ideiglenes nőtartáshoz azonnal hozzájuttathatnák a félőket. Más kérdés, — ha a per a lényegesebb.