Nagy Domokos (szerk.): A házassági jog és a kuria gyakorlata (Budapest, [1940])

117 A különélés elrendelésével egyidejűleg a bíró a közös kiskorú gyermekek elhelyezése, a gyermek- és nőtartás és a nőnek szükséges tárgyak kiadása felől ideiglenesen intézkedik.168 A szülőnek a gondviselésére nem bízott gyermekével való érintkezése és a nevelés ellenőrzése felől a bontóperre irányadó szabályok alkalmazandók.169 A Pp. 686. §-a alapján indított megállapítási perben a 72. §. rendelkezése nem alkalmazható. II. A Ht. a vélt házasságnak a házasfelek és gyermekek egymáshoz való viszonyára, valamint a házasságból folyó vagyoni és egyéb igényekre vonatkozó hatását nem szabályozta. Ezt az anyagot a bírói gyakorlat a Hármaskönyv 106. és 108. címei alapján a mai jogrendszernek megfelelően alakította ki. A bírói gyakorlat szerint az a semmis, vagy megtámadható házasság170 vélt házasság, melyet mindkét-, vagy legalább az egyik házasuló jóhiszeműen kötött, azaz a házasságkötéskor az érvénytelenségi okról nem tudott és arról a kellő gondosság kifejtése mellett sem tudhatott.171 A tudat hiánya tekintetében mutatkozó vétkes gondatlanság zárja tehát ki a vélt házasság megállapítását. Vétkes gondatlanság akkor terheli a házasulót, ha az akadályról annak ellenére nem szerzett tudomást, hogy arról a mindenkitől elvárható gondosság mellett meggyőződhetett volna.172 168 102. §., részletesen lásd ott. 169 L. 103. §-t. 170 A nem létező házasság (matrimonium non existens) semmi vonatkozásban nem tekinthető házasságnak s így vélt házasság sem lehet. A Kúria 5293/1932. sz. ítéletében ez elv alapján nem állapította meg a vélt házasság vagyonjogi hatását abban az esetben, amikor a felek a szerb megszállás ideje alatt és területén csupán egyházi házasságot kötöttek s ennek hiányosságát akkor sem pótolták, amikor a megszállás megszűntével a polgári házasságkötésnek már nem lett volna akadálya. 171 Az irodalom (Jancsó: 224., Raffay: I. 373.) általános felfogása szerint a kellő gondosság mértéke már akkor megvan, ha a jóhiszemű házasfél nem vétkesen gondatlan. Szladits szerint (II. 340.) az a házastárs vétlen, aki az érvénytelenségi okról nem tudott (hogy miért nem tudott, arról nem tesz említést), Kolosváry szerint (466.) az a házastárs vétlen, aki nem tudott és nem is tudhatott az érvénytelenségi okról. Almási szerint akkor vétlen a házasfél, ha a „saját ügyeiben tanúsítani szokott gondosság figyelmen kívül hagyása nélkül a házasság megkötésének az idejében abban a meggyőződésben volt és lehetett, hogy a házasság érvényességi hibában nem szenved." (63.). Ez az álláspont a kellő gondosság hiányát csak a culpa in concreto esetén látja fennforogni. 172 5087/1928. A házasságkötéskor elmebetegségben szenvedett házastárs vétlennek tekintendő, mert nincs vétőképessége.