Nagy Domokos (szerk.): A házassági jog és a kuria gyakorlata (Budapest, [1940])

VII előkészítés anyagától, mégis a törvény helyes, alkalmazása és értelmezése szempontjából itt találhatók az egyénieskedésre hajló törvénymagyarázattal szemben az élethez szabott tárgyilagos törvénymagyarázati szempontok: a jogalkotó akaratát motiváló okok. Nem hagyom megemlítés nélkül, hogy az egyes fejezetek keretében a kidolgozás nem aránylagos, de ez a célkitűzésből szükségszerüleg foly. Szerző a bírói gyakorlat feldolgozására fektette a súlyt, tehát azoknál a törvényszakaszoknál, ahol az életjelenségek vitákat nem váltanak ki, bővebb magyarázatra szükség nem volt s bírói gyakorlat sem fejlődött ki. A bírói gyakorlat az élet által kitermelt házastársi vétkes magatartásokat szabályozó törvényszakaszok alkalmazása keretében duzzadt valóságos áradattá (H. T. 77., 80. §.). A bírói gyakorlat által használatos törvényszakaszok keretében kitermelődött jogeseteket a szerző minden vonatkozásban gondos feldolgozásban részesítette — a megfelelő helyeken. Szerző a bőséges anyaghalmaz rendszerezésében a házassági törvény jogi fogalmait vezérszavakként használja. Helyes és dicséretreméltó eljárás, hogy a döntések nagy tömegéből az elvi jelentőségű határozatokat kiemelte és jogszabályként — közvetlenül a törvény szövege után helyezte el.1 Jellemző a H. T. rendszerének hibátlanságára és rendelkezéseinek szabatosságára, hogy a gyakorlatban a Kúria irányítása elegendő volt jogegységi és teljesülési döntvény nélkül is. Szerző a jogászi gondolkozást kényelemre nevelő s nem csupán tájékoztatóul használt jogeseteket a H. T. elvi álláspontjaihoz igazodva oly aprólékosan és nagy gonddal dolgozza föl, hogy a m. kir. Kúria gyakorlata e feldolgozásban egységes képet nyer és az elvi állásfoglalások a döntések sorozatában töretlen vonalat mutatnak. E gyakorlat helyes értékelése szempontjából nem tartom feleslegesnek a H. T. alapvető célját és állásfoglalását kiemelni, mert az alsó bíróságoknak különösen a múltban enyhe, sőt a törvény céljával ellentétes alkalmazásával szemben így nyer családvédelmi s egyben nemzeterkölcsi jelentőséget a m. kir. Kúria gyakorlata.2 1 Ugyanígy járt el a Hármaskönyvnek a vélt házasságra vonatkozó rendelkezéseivel is (72. §.). — A házasságkötéssel kapcsolatos rendeleteket is szükségszerű helyességgel közvetlenül a H. T. 32., 34., 36. §-sai után közli. Más helyeken is a H. T. szövegét jogszabályként kiegészítő szabályokat ilymódon közli. 2 A tárgyilagosság megköveteli annak a kiemelését, hogy most már az alsó bíróságok is szem előtt tartják a nemzeti közösség minden magánérde-