Szladits Károly - Fürst László (szerk.): A magyar bírói gyakorlat. Magánjog. II. kötet (Budapest, 1935)

Harmadik személy javára kötött szerződés. 89 5. Harmadik személy javára szóló szerződés az örökjogban. Joggyakorlatunk érvényeseknek ismeri ugyan el azokat a szerződéseket, melyek harmadik személy javára kötnek ki szolgáltatást s ily szerződés alapján, amennyiben az a szakértő felek akaratának, illetőleg a jogügylet természetének megfelel, a kedvezményezett harmadik személyt közvetlen kereseti joggal felruházottnak tekinti, anélkül, hogy a kedvezményezett részéről elfogadási, vagy a szerződéshez hozzájárulási nyilatkozat volna szükséges. A harmadik személy azonban ily esetben sem szerzi meg azonnal és feltétlenül a javára kikötött jogot, különösen akkor, ha oly vagyonátruházási szerződés forog fenn, melyben az átruházók a kedvezményezettet jövendőbeli örökségi jogára nézve akarják részére kikötött s a kötelezett által teljesítendő szolgáltatás által kielégíteni. (P. I. 1276/1910.) MD. IV. 141. Az örökhagyónák az által, hogy végrendeletében cikként intézkedett, hogy adósságai biztosító társaságnál levő biztosítási összegből fizettessenek ki, megszűntette s illetve hatályon kívül helyezte az életbiztosítási szerződésnek azt a rendelkezését, amellyel kedvezményezettet jelölt ki. (1361/1911.) Gr. XIII. 360. Harmadik személy javára szóló szerződés esetén a kedvezményezett nem érvényesítheti jogát az igéretvevő életében, ha az ígéretvevő az utána várható öröklési jogra nézve akarja a kedvezményezettet a kikötött szolgáltatással kielégíteni. (P. I. 868/1913.) MD. VIII. 31. 6. Életbiztosítás. A biztosított személyén kívül álló kedvezményezett nevezése mellett létrejött életbiztosítási szerződésnél, mint harmadik személy javára kötött szerződésnél, a szerződő felek annak tárgyáról csupán addig rendelkezhetnek szabadon, míg a kedvezményező biztosított a kedvezményezettet kinevezéséről nem értesíti. — Az értesítéssel azonban arra már a kedvezményezett szerez jogot, és ennek folytán az értesítéstől kezdve megszűnik a kedvezményezőnek ahhoz való joga, hogy azon a kedvezményezett hozzájárulása nélkül változtasson. (P. I. 5333/1932.) MD. XXVI. 101.