Sándorfi Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata 1930-1940. Pótfüzet a „részvényjog bírói gyakorlata 1867-1930” c. műhöz (Budapest, 1940)

66 bíráló — működése természeténél fogva nem esett kívül az igazgatósági feladatkörön és nem minősíthető csupán az ügyvivői utasítások végrehajtására szorítkozó és függési viszonyban végzendő olyan tevékenységnek, amelyet tisztviselőkre szokás bízni. Ezt a tevékenységet tehát a felperes mint igazgatósági tag és alelnök részére kijelölt oly külön munkakörnek kell tekinteni, amelyet a felperes — a szolgálati alkalmazás világos célzata és annak kétségtelen ismérvei hiányában — az igazgatóság megbízása alapján látott el külön ellenszolgáltatásért. (Kúria P. II. 4009/1939.) Vezérigazgatót köti a törvényes igazgatósági határozat. Az alperes részvénytársaság alapszabályainak 36. §-a a hivatalnokok alkalmazását és azok javadalmazásának a megállapítását a vezérigazgató jogkörébe utalja. Ugyanennek a szakasznek e) pontja azonban kimondja, hogy a vezérigazgató köteles az igazgatóság határozatait pontosan végrehajtani. Ebből önként következik, hogy a vezérigazgató az alkalmazottak javadalmazásának megállapítását csak az igazgatóság által megszabott kereteken belül eszközölheti. A vezérigazgatónak tehát az igazgatóság határozata ellenére és a nyugdíjszabályzatban megállapított feltételektől eltérően nem állott jogában a felperes részére személyi pótlék címén olyan pótlékot engedélyezni, amely törzsfizetés jellegével bírjon és a nyugdíjba is beszámítható legyen. A vezérigazgatónak ez a ténye valójában az igazgatóság által megállapított legmagasabb fizetés burkolt felemelésével és így a tilalom megkerülésével egyjelentőségű. Az a körülmény, hogy az alperes a felperes tényleges szolgálati ideje alatt a pótlékot folyósította, nem alap annak a feltevésére, hogy a fizetett pótlékot törzsfizetés jellegével bírónak is elismerte. Azt pedig a felperes nem is állította, hogy ebben a kérdésben igazgatósági határozat hozatott volna. (Kúriia P. II. 815/1936.) Összes részvények tulajdonosa önmagát nem alkalmazhatja az igazgatósági hatáskör megkerülésével. Egymagában az a körülmény, hogy a részvénytársaság összes részvényei a felperes tulajdonában voltak, a szolgálati jogviszony fennállását ki nem zárja. Nem vitás azonban, hogy a felperes ügy A^ezető igagatóként maga alkalmazta önmagát, maga állapította meg saját fizetését és 1929. július 1-től kezdődő hatállyal a felmondást is saját magával szemben önmaga eszközölte. Ezek a tények pedig a kereskedelmi törvénynek a részvénytársaságra vonatkozó rendelkezéseivel (182. §.) ellenkeznek s a szolgálati viszony természetével is ellenkező jogi helyzetre utalnak és így nem sértett jogszabályt a fellebbezési bíróság, amikor a felperes ós az alperesi részvénytársaság között a szolgálati jogviszony fennállását nem állapította meg. A felperes tehát — szolgálati jogviszony fennállásának hiányában — sem felmondási időre járó illetményeket az alperestől nem követelhet, sem pedig a netán megítélendő egyéb követelésének első osztályba sorozandó követelésként (Csődt. 60. §.), illetve tömegtartozás-