Sándorfi Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata 1930-1940. Pótfüzet a „részvényjog bírói gyakorlata 1867-1930” c. műhöz (Budapest, 1940)

53 nek tétessék ki. (Kúria P. IV. 7618/1929.) (Ugyanígy Kúria P. IV. 8246/1930.) Egyes igazgatósági tagok jogköre s felelőssége végrehajtó bizottság választása esetében. A társasági ügyek vitelének ellenőrzése és az esetleges vissza -élések feltárása körül minden egyes igazgatósági tag önállóan járhat el és e jogának gyakorlásában a többi igazgatósági tag részéről többségi határozattal sem korlátozható. Ha jogaiknak gyakorlását az igazgatóság tagjai elmulasztják, ezért magán- és büntetőjogi felelősség terheli őket. A minden egyes igazgatósági tagot megillető ea a jog, illetve terhelő felelősség akkor sem szenved változást, ha az igazgatóság saját kebeléből meghatározott hatáskörrel végrehajtó bizottságot rendel ki, illetve egy vagy több tagját közvetlen üzletvezetéssel, továbbá egyes tagjait egyes üzletágak vezetésével vagy egyes teendőkkel bízza meg. (Bp. Tábla P. VI. 49091/1929.) Hanyag igazgatósági tag. Megtévesztett igazgatósági tag. A csalárd bukás bűntette miatt folyamatba tett bűnügyben meghallgatott szakértők véleménye alapján az ellenőrző szakértő véleményének figyelembe vételével megállapított tényekből nyilvánvalóan kitűnik, hogy az igazgatóság tagjai, köztük az alperes is, nemcsak a K. T. 187. §-ából folyó azt a kötelezettségüket sértették meg, amely szerint a részvénytársaság vagyoni állapotát állandóan figyelemmel kísérni, annak alakulásáról időnként az üzleti év folyamán is a szükséghez képest gyakrabban meggyőződést szerezni és mint idegen vagyon kezelésével megbízottak a társasági ügyek vezetésében és ellenőrzésében a rendes kereskedő fokozottabb gondosságával tartoznak eljárni, — hanem fenti tényeikkel, illetve mulasztásaikkal egyúttal a K. T. 198. §-ának az évi mérleg készítésére és a K. T. 200. §-ának az évi mérleg helyes felállítására, nemkülönben a K. T. 187. §-ának a közgyűlés összehívására, illetve a csődnyitás kérésére vonatkozó rendelkezéseivel is összeütközésbe kerültek. Minthogy pedig betéteiket a részvénytársaságnál elhelyezett felperesek károsodása az igazgatóság tagjainak — köztük alperesnek is — fenti jogellenes tényeivel és mulasztásaival — amelyek meg nem történte esetén a felperesek károsodása el lett volna hárítható — okozati összefüggésben áll: a fellebbezési bíróságnak az a döntése, amely szerint alperest, mint az igazgatóságnak abban az időben volt tagját a K. T. 189. §-a alapján a felpereseket ért kár megtérítésére kötelezte, — anyagi jogszabályt nem sért. Nem menti az alperest vagyoni felelőssége alól az a körülmény, hogy a mérleg meghamisításával az ügyvezető igazgató őt is megtévesztette, — sem az a körülmény, hogy a Pénzintézeti Központ revizorainak jelentése alapján abban a menthető tévedésben volt, hogy a részvénytársaság aktív volt és ezért a csődnyitás kérésének elmulasztása nem volna a terhére róható. Ezek a körülmények ugyanis a per eldöntésének szempontjából közömbösek azért, mivel ezek az alperes jogsértő mulasztásai-