Sándorfi Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata 1930-1940. Pótfüzet a „részvényjog bírói gyakorlata 1867-1930” c. műhöz (Budapest, 1940)

116 állása vagy feloszlása iránt határozhassanak. Nem sért törvényt a másodbíróságnak az a döntése, amellyel panaszlottal szemben a K. T. 218. §-a 7. pontjában megihatározott kereskedelmi vétség fennforgását megállapította. (Kúria Pk. IV. 2472/1929.) A K. T. 220. §-ához. Kereskedelmi vétség esetében a pénzbírság át nem változtatható. Hivatalból meg kellett semmisíteni a másodbíróságnak azt a rendelkezését, amely a pénzbírságot behajthatatlanság esetében szabadságvesztés-büntetésre változtatta át, amennyiben az 1928: X. t.-c. 16. §-a szerint pénzbírságot behajthatatlansága esetében csak akkor lehet szabadságvesztésbüntetósre átváltoztatni, ha azt a fennálló jogszabály kifejezetten rendeli. A K. T. 220. §-án alapuló pénzbírság tekintetében azonban sem a kereskedelmi törvény, sem más jogszabály ily kifejezett rendelkezést nem tartalmaz, miért is az 1928: X, t.-c. 16. §-ába ütköző fennebb érintett rendelkezés a törvény 24. §-ának szabályához képest hivatalból megsemmisítendő volt. (Kúria Pk. IV. 2472/1929.) A K. T. 221. §-ához. Felszámolásról jelentéstétel elmulasztása. Minthogy a K. T. 221. §. 3. pontja alapján a felszámolók, ha a K. T. 206. §-a ellenére a felszámolás folyamáról jelentést nem tesznek, kereskedelmi vétséget követnek el és ellenük kereskedelmi vétsógi eljárás indítandó, ezért a 68.300/1914. I. M. sz. rendelet 30. §-a alapján indított perenkívüli eljárás folyamán hozott végzést, mivel az, említett eljárás a cégbejegyzésekre vonatkozó rendeletek be nem tartása esetén indítandó, hatályon kívül helyezni és a kir. törvényszéket a vétségi eljárás megindítására kellett utasítani. (Bp. Tábla 7118/1932.) A í