László jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat „Magyarország magánjogi törvénykönyve” javaslatának rendszerében. III. kötet második rész (Budapest, 1928)

— Munkabér — 77 — &z ország határán kívül, külföldön is követelhessen szolgála, tot. (C. 6123/1921. M. Tára III. 119.) A feles bérlet haszonbérleti szerződés, de adott esetben a szerződési feltételek szerint szolgálati szerződésnek minősülhet. (C. 333/1914.) 2. A munkavállaló joga a munkabérre. 1552. §. A munkabért ellenkező megállapodás és helyi szokás hiányában a szolgálatok teljesítése után kell fizetni, ha pedig bizonyos időszakok szerint, különösen napok, hetek vagy hónapok szerint határozták meg, egy-egy ily időszak elteltével, az évi fizetéssel alkalmazottakét utólagos havi részletekben. Mindenesetre lejár a munkabér a szolgálati viszony megszűntével amennyiben nem nyereségrészesedésben áll. Ha oly szolgálat bérét, amely a munkavállaló munkásságát egészeri vagy túlnyomóan elfoglalja, a munkaeredmény szerint határozták meg, a munkavállaló a munka előrehaladásához képest időnkint megfelelő bérelőleget követelhet. Ily bérelőleget követelhet a munkavállaló egyéb esetben is, ha tekintettel szorult helyzetére, a méltányosság megkívánja. 1553. §. Ha a munkabért a munkaeredmény szerint határozták meg, a tényleg elért eredményen felül azt az elmaradt eredményt is a munkavállaló javára kell számítani, amelynek elérését a munkaadó hibája vagy az ő személyében vagy érdekkörében beállott körülmény hiúsítottál meg. Ez éli különösen, ha a munkaadó a munkavállalót kellő munkával el nem látta, vagy ha a kellő munkaeredmény elérését a munkaadó részéről szolgáltatott anyagnak vagy munkaeszközöknek hiányossága vagy a munkaadó utasításának helytelensége gátolta. Ily esetben azonban a munkabérbe be kell tudni azt, amit a munkavállaló a munkát akadályozó körülmény következtében költségben megtakarít és amit felszabadult munkaerejének értékesítésével egyébként szerez vagy nehézség nélkül szerezhetne.