László jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat „Magyarország magánjogi törvénykönyve” javaslatának rendszerében. III. kötet első rész (Budapest, 1928)
38 — ML 973. § A házasság erkölcsi és társadalmi jellegénél fogva közvetítés tárgyául és ily közvetítésre vonatkozó kereset tárgyául nem szolgálhat. (C. 6575/1886.) A házasság erkölcsi és társadalmi jellegénél fogva nyerészkedésre irányult közvetítés tárgyául nem szolgálhat; minélfogva házassági közvetítési díj bírói úton meg nem ítélhető. (E. H. 70. sz. 929/1888.) Oly megállapodás, mely szerint valamelyik házasfél arra kötelezi magát, hogy a másilk házasfél által megindítandó házassági per befejezése ellen bizonyos jogvesztés terhe alatt akadályokat gördíteni nem fog, az erkölcsi fogalmakba ütközvén, joghatályosnák el nem ismerhető. (C. 157/1914. Gr. XVI. 727.) A házassági életközösséget kölcsönös megegyezéssel megszüntető megállapodás a házasság jogintézményébe ütközik s így érvénytelen, mert a házasságnak célja a házassági életközösségnek a házastársak által való folytatása; pusztán az érvénytelen megállapodás nem szolgálhat akadályul a tekintetben, hogy a házasfél a házassági életközösség visszaállítását bírói úton szorgalmazza. (C. 989/1914. Gr. XVI. 726.) I. A törvényes házasságban élő nőnek tett házassági igéret a jó erkölcsökbe ütközik s így abból kötelezettség egyáltalán nem keletkezük. — II. Az egyoldalúan tett — tehát j egyesi viszonyt meg nem állapító — házassági ígéret teljesítésének az elmulasztása kártérítési kötelezettséget nem von maga után. (C. 845/1914. Gr. XVI. 728.) A házasság fogalmából, annak természetéből és rendeltetéséből következik, hogy nem csupán a szorosabb értelemben vett házasságtörés, de törvényes házasságban élő egyén részéről új házasság kötésére vonatkozóan tett ígéret is a házastársi köteles hűséget sérti és így a jó erkölcsökbe ütközik, bírói úton érvényesíthető kötelem alapjául tehát még abban az esetben sem szolgálhat, ha a kérdéses ígéret tételekor a házasfelek között a házasság életközösség tényleg már megszakadt és azok közt válóper van folyamatban. (C. 246/1908. Gr. II. 165.) Felperes a kereset jogcímét alperes azon jogellenesnek állított cselékményéből származtatja, hogy ő alperes által elcsábítva lett, továbbá alperes azon mulasztásából, hogy felperest telt ígéretei dacára sem nőül nem vette, sem az ő, sem pedig gyermekei íentartásáról nem gondoskodik. A perben előadottaktól kétségtelen, hogy peres felek között titkos szerelmi viszony állott fenn. Ezen viszony felperes férjes állapotára való tekintettel erkölcstelen és tiltott lévén, ily oselékményből felperes jogokat nem érvényesíthet. De nem illeti meg felperest semmiféle kártalanítás az alperes részéről állítólag tett házassági és tartási ígéretek meg nem tartásából sem, mert felperes az időben férjes nőiévén, ily ígéretek a házasság tartama alatt jogosan és kötelezőleg nem is tétethetnek és így az ilyen ígéretek meg nem tartásából jogolk az ígéretet tevő ellenében nem érvényesít-