László jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat „Magyarország magánjogi törvénykönyve” javaslatának rendszerében. III. kötet első rész (Budapest, 1928)

XXV fán köve tel te tik. Mindenesetre tehát, ha nem tulajdonképpeni kötelem, legalább is kötelemhez hasonló viszony forog fenn a jogosult s a kötelezett között, amelyre, amennyiben a T. különleges szabályokat nem állít fel, a kötelmekre vonatkozó szabályok lesznek alkalmazandók. Ez különösen a késedelemre vonatkozó szabályokra nézve nem áll. A T, szeriint eziránt már azért sem lehet kétség, mert a T. dologjogi, része az ú. n. dologi igények s a kötelmi jogok (követelések) között a terminológia tekintetében különbséget nem tesz, hanem az előbbieket is „követelések"-nek nevezi." Bevezető szabályok.11 ,,í. A T. azon általános irányelv szem előtt tartásával, hogy a codex rendelkezéseket s ne tantételeket tartalmazzon, a korábbi törvénykönyvektől eltérőleg mellőzi a kötelem fogalmának meghatározását. E meghatározás a tudomány, nem a törvényhozás feladata. Aggályos is volna ily fogalmi keretekkel az élet szabad fejlődéséneik gátat vetni és megtagadni a jogi hatást a legális defínitióba bele nem szorítható oly jelenségektől, amelyek különben a kötelmieknek elismert viszonyok lényeges jogi tartalmának megfelelnek. Szükségessé vált azonban rendelkezni a kötelem lényeges jogi tartalmáról, vagyis megjelölni egyfelől az alkotó elemet, másfelől azt az alaphatást, amelyet a kötelemben rejlő jogi kapcsolat szükségképen előidéz. Ezek az alkotó elemek: a hitelező, az adós és a szolgáltatás. Ez az alaphatás: hogy a hitelező az adóstól a szolgáltatást követelheti. Ezeket juttatja kifejezésre a § első mondata. Az alkotó elemek megjelölésével a ^ egyúttal megvonja a kötelem fogalmának alsó határvonalát, amelyen alul nincs kötelem. Kifejezésre jut benne a 11 T, 914—915. §§. Mi. 945—948. §§.