László jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat „Magyarország magánjogi törvénykönyve” javaslatának rendszerében. III. kötet első rész (Budapest, 1928)

XIX BEVEZETÉS i A modern magyar kötelmi jognak és különösen a kötedmi jog általános részének szabályait irott jogforrások hazánkban eddig csak nagyon kis részben szabályozták. A kötelmi jog — irott jogforrások hiányában — az angol joggal hasonlóan, a bírói joggyakorlatból és a jogtudományból táplálkozott. Vállvetve buzgólkodtak az utolsó két emberöltő jogászai, bírák és ügyvédek egyaránt, hogy a műveletlen, néhol szikesnek látszó talajt termékeny rónasággá varázsolják. Két generáción keresztül karöltve haladtak a magyar jogászság legkitűnőbbjei, s hangyaszorgalommal és a magyarságra jellemző jogérzékkel teremtették meg a minden kultúrközösségre kötelező jogbiztonságot a kötelmi jogi viszonyok terén is. Kodifikált jogszabályokat az ügyletekre vonatkozóan — kevés, magánjogi részletterületeket szabályozó törvénytől eltekintve — csupán a kereskedelmi törvény ügyleti részében talált a magyar jogélet és így előállott az a helyzet, hogy az általános magánjog a maga szabályainak megalkotásánál a kereskedelmi törvény írott szabályaihoz fordult segítségért, noha a K. T. 1. §-a szerint épp fordítva, ez a jus speciale meríthetné szabályainak részleteit az általános magánjogból. A Magánjogi Törvénykönyv, reméljük, mielőbbi törvénnyé válása után ez a helyzet megszűnik. A Magánjogi Törvénykönyv kódex és egyedüli forrása