László jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat „Magyarország magánjogi törvénykönyve” javaslatának rendszerében. III. kötet első rész (Budapest, 1928)

74 — Mi. 1006—1007. §§ — zödő fél a való tények elferdítésével vagy elfedésével azt idézte elő, hogy a másik szerződő fél által tett kijelentés annak valódi akaratától eltér. (C. 24/1920.) Valamely ügyletnek megtévesztés alapján való megtámadására nemcsak a szerződés tárgyában való tévedés, hanem az is alapul szolgálhat, ha az a szerződéskötéssel kapcsolatos egyéb lényeges körülményekre vonatkozik, vagyis ha az a szerződésnek vagy az erre indító okul szolgált akaratelhatározásnak lényegét érintő ügyleti feltételre nézve történt. (C. 4293/1913.) Akit a vele szerződő fél akár a szerződés tárgyára, akár a szerződéssel kapcsolatos körülményekre nézve akként téveszt meg, hogy a tévedés a szerződésnek, avagy erre indító i okul szolgált akaratelhatározásnak lényegét érinti, a maga részéről a megtévesztővel szemben a szerződést teljesíteni nem tartozik, amennyiben pedig azt teljesítette, annak hatálytalanítását és az előbbi állapot helyreállítását követelheti. A gyámhatóságnak a jóváhagyás céljából való megtévesztése az ügyletkötő fél megtévesztésével egy tekintet alá esik. Valamely jogügylet érvénytelenítésénél kényszer fennforgására a fél sikerrel csak úgy hivatkozhatik, ha kimutatja, hogy a kényszer, vagy az azt előidéző jogellenes fenyegetés oly természetű és közvetlen hatályú volt, hogy az ellen a törvénynyujtotta védelem teljesen kizárva volt. (C. 2831/1921.) Hatálytalan a jogügylet, amelyet a feleség ama lelki kényszer hatása alatt köt meg, hogy csakis így segíthet férjének súlyos helyzetén (büntető feljelentés, letartóztatás), (C. 4625— 1921.) Lelki kényszer miatt a jogügylet sikeresen akkor támadható meg, ha az egyik szerződő íél a másikkal szemben alapos félelemre okot szolgáltató jogellenes fenyegetést alkalmazott. (C. 91/1919.) Az űgylelkötő ifél személyére közvetlenül fenyegető veszélyt nem tartalmazó kijelentés — így pl. a gyermeki jó érzést az anyagi bajokkal küzdő apa iránt felkelteni iparkodó reabeszélés — az ügylet érvényetlenítésére alkalmas kényszernek nem i minősíthető. (C 3513/1921.) Jogszabály, hogy az oly nyilatkozat, amelynél az akaratelhatározást akár valamely jogellenesen előidézett félelem, vagy megfélemlítés, akár rosszhiszemű megtévesztés idézte elő, megtámadható. (C. 4299/1921.) Jogos követelésnek nem teljesítése miatt a bírói jogsegély igénybevételével való fenyegetés a bűnvádi feljelentés megtételére céloz, nem tekinthető jogellenes fenyegetésnek, ha az elérni célzott erdemény nem irányul jogtalan előnyre. (E. H. 452. sz. 361/1916.) Harmadik részéről gyakorolt jogellenes fenyegetés alapján megtámadható a szerződés, ha a másik szerződő fél a fenyegetésről tudott. (C. 6511/1925. Mj. Dt. XIX. 103.)