László jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat „Magyarország magánjogi törvénykönyve” javaslatának rendszerében. III. kötet első rész (Budapest, 1928)

66 — ML 997—1003. §<§ — zödő ifelek akaratának meg nem felel, hanem az érvénytelenítésre irányzott kereseti kérelem a létrejött valódi jogügylet szempontjából bírálandó el, ez a valódi jogügylet pedig, noha a vagyonátruházás szülő ós gyermek közötti eltartás kötelezettségével jött létre, ajándékozást képez, mert az eltartás nem alperesek vagyonából, hanem az átruházott vagyon jövedelméből volt kiszolgáltatandó. (C. 1438/1891.) Az a körülmény, hogy valamely jogügyletről okirat állíttatik ki és hogy az okiratban foglalt cselekmények tényleg létesíttettek, nem zárja ki annak bizonyítását és megállapítását, hogy a feleknek valamely jogügylet létesítésénél mi volt akarata és így annak megállapítása is, hogy az alakilag és tényleg létesített jogügylet a felek akaratára való tekintettel valóban komoly jogügyletként jött-e létre, vagy hogy a felek a jogügyletet csak színleg kötötték meg, anélkül, hogy egymás között az illető jogviszonyt létesíteni akarták volna, ténykérdés. (C, 9/1898.) Színleges ügylet esetéiben a színleg kötött szerződésre vonatkozó megállapodások, semmisek, de érvényesek a valóban létrejött ügyletre vonatkozó megállapodások, (C. 585/1898.) Az adósnak oly kötelező ígérete, hogy a hitelezővel a követelés egy részének elengedése iránt színlegesen kötött egyezség dacára, annak az egész követelést kifizetendi, az ily ígéretet tevő adósra nézve joghatályos, mivel ily megállapodás feltétlenül parancsoló vagy tiltó törvénybe nem ütközik, (L. 266/1899.) Egyfelől a színlelt, másfelől a hitelezők kijátszására irányuló és a szerződő fél rosszhiszeműsége következtében a hitelező részéről megtámadható s esetleg joghatállyal nem bíró ügylet között a különbség lényeges. Színlelt az az ügylet, amelynél a felek valódi akarata egyáltalán nem is irányult jogügylet létesítésére, vagy pedig valódi szerződési akaratuk nem az volt, aminek az ügylet kötésekor kifejezést adtak, az előbbi esetben jogügylet egyáltalán nem is létesült, utóbbi esetben pedig nem a kifejezett, hanem a valódi akaratnak megfelelő ügylet jön létre. Mindkét esetben pedig az a kérdés, hogy a felek akarata mire irányult, ténykérdés ,amelyet a bíróság a sommás eljárás 64. §-a értelmében való mérlegelés útján állapít meg. Ellenben, hogy a szerződő felek között valóban létrejött, de a hitelezők által megtámadott szerződés létesítésénél rosszhiszeműen járt-e el? következően, hogy ez az ügylet a hitelező részéről megtámadható-e vagy vele szemben is érvényesíthető-e? jogkérdést képez. (C. 1699/1906.) Ha a nyilatkozatot tevő íél a másikkal egyetért arra nézve, hogy a nyilatkozat nem komoly, de azt akarja, hogy harmadik személyek komolynak tartsák, — a jogügylet színlelt. Ilyenkor semmiféle ügylet nem jött létre s ez esetben az ügylet az azt kötő felek között semmis és az előbbi állapotba való visszahelyezésnek van helye. (C. 2081/1923. Gr. XVIII. 498.)