A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

Ezt követően egy óra múlva — amikor a sertést kocsira rakták — I. r. terhelt, F. L. tsz. agronómustól megvásárolta a sertést 500 Ft vételárért, amelyet L r. terhelt befizetett a termelőszövetkezet pénztárába. Az I. r. terhelt -a sertést lakására szállította és ott az elhullást követően 1 és fél óra múlva leszúrta, hogy kivéreztesse. Ilyen módon mintegy 3 1 vér folyt ki az elhullott sertésből. Ezután í. r. terhelt a sertés egyiészét kolbásznak feldolgoztatta, kb. 40 kg húst átadott a II. r. terheltnek, aki ezt a cigánytelep lakói közötti 20 Ft-os kg-kénti áron értékesítette. Az étkezés céljára elfogyasztott hústól senki meg nem betegedett. Az állatorvosi szakvélemény szerint a hőgutától elhullott sertéshús friss állapotban fogyasztásra alkalmas, közfogyasztásra azonban nem szokták engedélyezni. A járásbíróság bűnösnek mondta ki D. F. I. r. és E. S. II. r. n-i lakosokat egy-egy rendbeli közegészség elleni bűntettben. A járásbíróság ítélete ellen a legfőbb ügyész élt törvényességi óvással. — Az óvás alapos. A közegészség elleni bűntett tényeiemeit a BHÖ 184. pontjában felvett törvényhely határozza meg. Eszerint, aki a közfogyasztás tárgyait képező, elárusításra vagy szétosztásra rendelt élelmicikkek közé, az egészségre ártalmas anyagot kever vagy kevertet; úgyszintén az, aki az ekként meghamisított vagy életveszélyes élelmicikkeket elárusítás, vagy szétosztás céljából, boltjában vagy más áruhelyen raktárban tartja, közegészség elleni bűntettet követ el. — A BHÖ 185. pontjában felvett törvényhely szerint, aki ilyen (a BHÖ 184. pontja szerint) életveszélyes, vagy az egészségre ártalmas anyaggal kevert ólelmicikket, annak veszélyes, vagy ártalmas voltát elhallgatva elárusít, áruba bocsát, vagy szétoszt, 5 —10 évig, illetve a törvényhelyben felsorolt eredmények bekövetkezéséhez képest 10 —15 évig terjedhető börtönnel büntetendő. Az irányadó tényállás szerint a hőgutaütött sertés húsa egészségre ártalmas anyagot nem tartalmazott és attól egyik fogyasztó sem szenvedett egészségháborítást. A közegészség elleni bűntett tényelemei tehát nem ismerhetők fel a terheltek magatartásában, a bűnösségük megállapítása anyagi jogszabálysértéssel történt, ezért a Legfelsőbb Bíróság a terhelteket az ellenük emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette. Megvalósították azonban a terheltek az állati hullák eltakarítására vonatkozó szabályok figyelmen kívül hagyásával, az 59/1955. M. T. sz. rendelet 6. § c) pontjában foglalt szabálysértést. Ez azonban elévült, mert a cselekmény elkövetése után foganatosított utolsó bírói intézkedés óta hat hónap már eltelt, azért a Legfelsőbb Bíróság az iratoknak szabálysértési eljárás lefolytatása céljából történő áttételének elrendelését mellőzte. (1958. XII. 29. — B. törv. 3897/1958.) 93