A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

rendőri feljelentésbe. Még kevésbé lehet szó erről az ítéletben foglalt tényállás alapján. Az ítélet ugyanis csupán azt állapítja meg tényként, hogy a terhelt azt mondotta, hogy ő is látta, amint társa a személyi igazolványát otthon hagyta a kabátjában. Olyan ténymegállapítást azonban az ítéleti tényállás nem tartalmaz, hogy a terhelt az ismeretlen személy által bemondott személyi adatokat igazolta és azt állította volna, hogy az ismeretlen személyt ismeri, azt valóban Petőfi Sándornak hívják és a megadott címen lakik. Mindezekre tekintettel a járásbíróság törvényt sértett, amikor a terhelt bűnösségét a köz okirathamisítás bűntettében megállapította ós ezért őt megbüntette. A terhelt ismeretlen társa azzal, hogy a hatóság közegének felszólítására nem a valódi nevét ós lakhelyét mondta meg, hanem valótlan adatokat közölt, a Kbtk. 43. §-a alá eső szabálysértést követte el. A terhelt azzal, hogy a tényállásban foglalt kijelentésével segítséget nyújtott ismeretlen társának arra, hogy a szabálysértés büntetőjogi következményei alól mentesüljön, bűncselekményt nem követett el. Bűnpártolás ugyanis csak bűntett elkövetőjének történő segítségnyújtással követhető el. (1959. XII. 1. — B. törv. 221711959.) Marhalevelek beszerzése váló tények elhallgatásával: intellektuális közokirathamisítás bűntette. 72. A bizonyított tényállás szerint: S. M. L rendű vádlott az Állatforgalmi Vállalattal sertések hízlalására és nevelésére kötött szerződést. A sertések járlatlevelein rajta volt a vállalat bélyegzője, amely szerint a sertések el nem idegeníthetők. Ezért oly módon váltott új járlatlevelet a szerződéskötés után H. J.-nek eladott 4 darab sertésre, hogy a legeltetési bizottságtól vásárolt fedeztetési jegyet 5 forintért, majd két ismerősével, akik tudták, hogy a sertések saját nevelésűek, e körülményről nyilatkozatot íratott alá és így megkapta az újabb járlatleveleket. A Legfelsőbb Bíróság a BHÖ 150. pont 1. bekezdésében felvett és a 2. bek. szerint minősülő négyrendbeli köz okira thamisítás bűntettében való bűnösség megállapítása miatt bejelentett törvényességi óvás elbírálása során kimondotta a következőket: Helytálló az óvásban felhozott az az érvelés, hogy a marhalevélről ós annak kezeléséről szóló 89/1954. sz. F. M. utasítás és a 100.000/1932. F. M. sz. rendelet nem tartalmaz büntetőjogi rendelkezéseket arra az esetre, ha valaki érvényes járlatlevél birtokában ismét járlatlevelet vált ki. Ebből azonban olyan jogi következtetést levonni nem lehet, hogy S. L. vádlottnak az óvással megtámadott ítéletében írt tényállás mellett az a magatartása, hogy a járlatlevelek kiállításakor elhallgatta, hogy a sertésekre már korábban beszerzett járlatlevél ékkel rendelkezik, nem valósítja meg a BHÖ 150. 86