A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

A terhelt 1953 júliusában vett B. M.-től 21 kat. hold 1246 n. öl földet 10 000 Ft vételárért, amelyet egyidejűleg ki is fizetett. A felek írásbeli szerződést kötöttek, azt dr. H. B. ügyvéd szerkesztette. A szerződés egyebek között azt is tartalmazza, hogy az eladott ingatlan nincs az eladó birtokában, „vevő az ingatlan birtokába akkor kerül, mihelyt csak lehetségessé válik". Dr. H. B. felhívta a terhelt figyelmét arra, hogy rejtse el a szerződést, aki e felhívásnak eleget is tett. A bíróság a terheltet izgatás bűntettében mondotta ki bűnösnek. A Legfelsőbb Bíróság ezt a minősítést törvényszerűnek találta, csupán a terhelt büntetését mérsékelte. Az ítéletek ellen emelt törvényességi óvás álláspontja szerint törvénysértéssel állapítottak meg az eljáí>bbíróságok a terhelt bűnösségót izgatás bűntettében. Az óvás lényege : Lehetséges, hogy a terhelt a szerződés megkötésekor rendszerváltozásra számított. Azonban az a szerződés szövegéből nem tűnik ki és a szerződés szövege egyébként sem alkalmas az izgatás bűntettének megvalósítására. Idézi az óvás a szerződés 7. pontját, mely szerint: ,,az eladó majd az igény-, bevétel revízióját kéri és minden reménye megvan arra, hogy legalább olyan területet vissza fog kapni, ami az adásvétel tárgyát képezi". Az óvás álláspontja szerint az itt jelzett földigénybevételért történő „kártalanítás" reménye még nem izgatás. Az óvás nem alapos. A felek a kérdéses adásvételi szerződóst valóban abban bízva kötötték meg, hogy a népi demokratikus államrend megváltozik. így a volt nagybirtokos B. M. is vissza fogja kapni a földjét. A szerződós a kérdéses ingatlant az eladó tulajdonaként tüntette fel, megemlítette, hogy azt a földreform során igénybevették, a visszaszerzésre határidőt nem szabott, sőt arra sem kötelezte az eladót, hogy annak visszaszerzésére bármilyen lépést tegyen ; kikötötték a felek, hogy a vevő csak akkor léphet birtokba, amikor lehetségessé válik, ennek ellenére a vevő a 10 000 Ft vételárat kifizette, de egyúttal a szerződést készítő ügyvéd tanácsára a szerződést elrejtette. Az ügy adatai, a szerződéskötés körülményei a fentebbi következtetés levonására kellő alapul szolgáltak. Az óvással megtámadott ítéletek idevonatkozóan kifejtett indokai mindenben helytállóak, kiegészítésre nem szorulnak. B. M-nek az óvásban írt „kártalanítás"-át a felek egyike sem tartotta lehetségesnek a népi demokratikus államrenden belül. A terhelt sem volt a dolgok megítélésében járatlan, egyszerű dolgozó paraszt. Már a felszabadulás előtt 18. kat. hold szőlőt szerzett, az infláció idején bort dollárért adott el. Kellő élettapasztalata, jártassága volt, tehát abban semmi esetre sem bízhatott, hogy a népi demokrácia kártalanítja a volt nagybirtokosokat. A szerződés létrejöttének körülményeinél és tartalmánál fogva a' legkisebb kétség sincs a tekintetben, hogy a szerződő feleknek közös meggyőző44