A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

A büntetés mértékének megállapításánál figyelembe kellett venni a terhelt korábbi magatartásából kitűnő személyi veszélyességének magasabb fokát is. Vizsgálta végül az Elnökségi Tanács azt a kérdést, hogy az 1959: 12. sz. tvr. alapján a terhelt közkegyelemben részesül-e. Az elsőfokú bíróság ítéletében azt állapította meg, hogy a terhelt a nyilasuralom alatt összeköttetései révén vállalati igazgatói kinevezést kapott. A peradatokból kitűnik, hogy nevezettet 1944. december 20. napján nevezték ki a B. Vilmos ós fia cipőgyárba gyárvezetőnek. A gyárvezetői tevékenységét a nevezett a hadiesemények következtében csupán néhány napig folytatta. A Könnyűipari Minisztériumtól beszerzett értesítés szerint az említett gyár mechanikai cipőgyár volt, dolgozóinak létszáma 50 — 60 fő, napi termelése kb. 150 — 200 pár cipő. A terhelt e kinevezéssel kapcsolatban arra hivatkozott, hogy ismeretsége révén a megbízatást azért eszközölte ki, hogy a katonai szolgálat teljesítése alól így mentesüljön. A kiszabott szabádságvesztésbüntetés a hivatkozott tvr. 5. § (3) bekezdése alapján kegyelem alá nem esik. Az említett rendelkezés szerint ugyanis a kegyelem nem terjed ki a megdöntött fasiszta rendszer vezetőire. A gyárvezetői tevékenység kétségtelenül gazdasági vezetői jellegű. E vonatkozásban jelentőséggel nem bír sem a terhelt által említett indíték a megbízás elfogadásával kapcsolatban, úgyszintén az a körülmény sem, hogy az említett gyárvezetői tevékenység tényleges folytatása a hadiesemények következtében csupán pár napig tartott. A kifejtettek alapján az Elnökségi Tanács nem találta közkegyelem alá vonhatónak az elítéltet. (1959. X. 31. — B. törv. eln. tan. 1477/1959.) A bűnösség törvénysértő megállapítása a börtönparancsnokság raktárának az ellenforradalmi események idején a „nemzetőrök" elöl való megmentésével kapcsolatban. 40. A terhelt bv. főhadnagy a p.-i munkahelyparancsnokság hadtápfőnöke volt. Szolgálati helyére — más megbízás teljesítése után — 1956. október 30. után tért vissza. Ekkorra ott a rend már teljesen felbomlott ; az őrség tagjai vagy a lakásukon tartózkodtak, vagy gazdasági munkát végeztek. Ezért a terhelt nem tudta megakadályozni, hogy a távozó elítéltek magukkal ne vigyék a nekik kiadott felszerelési tárgyakat; egy ízben erre kísérletet tett, de a nemzetőrség parancsnoka ebben megakadályozta. 1956. november 4-én két teherautón sztálinvárosi nemzetőrök jelentek meg P.-n és ezek parancsnoka a raktárból ruhákat követelt. A terhelt ruházati anyag létezését eltagadta, mire megfenyegették arra az esetre, ha mégis találnának ruházati anyagot. A terhelt a fenyegetéstől megijedt ós 40