A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)
Az Ftvr. 11. §-ának rendelkezése szerint a biztonsági őrizetre vonatkozó rendelkezéseket az elmebetegsége miatt nem büntethető személlyel szemben akkor is alkalmazni kell, ha a bűntettet fiatalkorban követte el. E két rendelkezés egybevetett, helyes értelme szerint biztonsági őrizetbe kell helyezni azt az ügy elbírálásakor felnőttkorú személyt is, aki a bűntettet még fiatalkorban követte el. Az Ftvr. 11. §-a ugyanis a Btá. 49. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést csupán annyiban módosította, hogy az elmebetegsége miatt nem büntethető személlyel szemben akkor is alkalmazni kell a biztonsági őrizetre vonatkozó rendelkezéseket, ha a bűntettet fiatalkorban követte el. Az Ftvr. n. §-ában foglalt rendelkezést azonban nem lehet kiterjesztően akként magyarázni, hogy nemcsak a fiatalkorban elkövetett bűntett miatt, hanem az ügy elbírálásakor még a 18. éleiéi ét be nem töltött fiatalkorú terhelttel szemben is alkalmazni kell a biztonsági őrizetre vonatkozó rendelkezéseket. Ha a törvényhozó akarata erre irányult volna, akkor azt minden kétséget kizáró módon nyilvánvalóan úgy fejezte volna ki, hogy a fiatalkorú terhelttel szemben is alkalmazni kell a biztonsági őrizetre vonatkozó rendelkezéseket. Törvénysértő tehát az alig 13. életévét betöltő fiatalkorú biztonsági őrizetbe helyezése. (1959. IV. 1. — B. törv. 221/1959.) Büntetéskiszabás Az előzetes fogvatartás idejének a pénzmellékbüntetésbe beszámítása. 27. A Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvás elbírálása során kimondotta a következőket: A Btá. 54. § (1) bekezdése szerint a kiszabott börtönbüntetésbe az előzetes fogvatartás idejét teljes egészében be kell számítani. A (2) bekezdés szerint az előzetes fogvatartással a bíróság a megfelelő összeg erejéig a pénzbüntetést is lerovottnak nyilvánítja. A Btá. 54. §-ához fűzött miniszteri indoklás szerint az előzetes fogvatartással pénzbüntetést akkor lehet lerovottnak tekinteni, ha az előzetesen fogvatartott elkövetőt nem börtönre, hanem pénzbüntetésre ítélik. A (2) bekezdése általában pénzbüntetésről beszél és a beszámíthatás szempontjából nem tesz különbséget fő- vagy mellékbüntetésként kiszabott pénzbüntetés között, az említett rendelkezés tehát egyaránt vonatkozik a fő- és a mellékbüntetésként kiszabott pénzbüntetésre, miként ezt az álláspontját a Legfelsőbb Bíróság már kifejezésre juttatta. (B. H. 2119. jogeset.) A Btá. 54. §-hoz fűzött miniszteri indokolás helyes értelmezése tehát az, hogy az előzetes fogvatartás idejét elsősorban a börtönbüntetésbe kell be31