A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

állítása csak arra szolgált, hogy a sértettet a pénz megszerzésére vonatkozó valóságos szándékát illetően tévedésbe ejtse és ezáltal magának jogtalan vagyoni hasznot szerezzen, a sértettnek pedig vagyoni kárt okozzon. A terhelt tényállásbeli magatartásával maradéktalanul megvalósította a BHÖ 447. pontjában felvett csalás bűntettének törvényi tényállását, mely az okozott kár összegére tekintettel a BHÖ 448. pont (1) bekezdés második tétele, valamint a 449. pont (1) bekezdés c) pontja (visszaeső) szerint is minősül. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a legfőbb ügyész alaposnak talált törvényességi óvása folytán annak kimondása mellett, hogy a megtámadott határozat bűncselekmény hiányában felmentő rendelkezése törvénysértő : a Bp. 227. § (4) bekezdése alapján azt hatályon kívül helyezte és a terheltet bűnösnek mondotta ki 300 forintot meghaladó kárt okozó folytatólagosan és visszaesőként elkövetett csalás bűntettében. Ezért őt 1 (egy) évi és 6 (hat) hónapi börtönbüntetésre, valamint mellékbüntetésül a büntető törvénykönyvben felsorolt egyes jogai gyakorlásától 3 (három) évi. időtartamra történő eltiltásra ítélte. A büntetés kiszabásánál súlyosító körülményként értékelte a terheltnek a minősítéshez megkívánt bűntetettségén felül is többszörösen, büntetett előéletét, a folytatólagosságot, valamint azt, hogy a sértettnek viszonylag jelentős kárt okozott a bűncselekmény elkövetése által. Enyhítő ezekkel szemben, hogy a terhelt a sértettet még a büntető eljárás megindulása előtt kártalanítani kívánta és erre vonatkozóan kezessel is biztosított kötelezettséget vállalt, valamint, hogy a bűncselekmény elkövetése óta közel három év telt el. (J9Ő8. %I. 26. — B. törv. V. 3619/19Ó8.) Fiatalkorút lopásra felbújtó terhelttel szemben törvénysértően enyhe büntetés alkalmazása. 246. A terhelt jó viszonyban volt a szomszédék László nevű 13 éves fiúgyermekével. A terhelt galambtenyésztéssel foglalkozott és gyakran volt együtt Lászlóval, aki a terhelttől több ízben vásárolt galambot. Az 1959. év január havában a terhelt azt ígérte a fiúnak, hogy postagalambot ad neki, ennek ellenében viszont élelmiszert kért tőle. A fiatalkorú ezt követően a vele közös háztartásban élő szüleitől — azok tudta és beleegyezése nélkül — mintegy hat esetben kolbászt vitt el és azt terheltnek átadta, aki a kolbászt öccsével együtt nyomban elfogyasztotta. A kolbász értéke összesen 300 Ft volt. A terheltet korábban az 1957. évben a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett lopás bűntette miatt 4 hónapi börtönre és 200 Ft pénzbüntetésre ítélték, az 1958. évben könnyű testi sértés bűntette miatt két ízben is jogerősen pénzbüntetésre ítélték. A járásbíróság a terheltet bűnösnek mondotta ki csalás bűntettében és ezért 600 forint pénzbüntetésre ítélte. 320