A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

A megyei bú-óság, mint fellebbezési bíróság a járásbíróság által megállapított tényállást ~K. és D. tanúk vallomása alapján kiegészítette annyiban, hogy a terhelt, amikor a ház fél illetőségének eladásáról K.-val tárgyalt, közölte vele, hogy a kérdéses házrészt tőle J. J. már megvette. D. vevővel pedig közölte, hogy a házrészre nézve van egy állítólagos szerződés, amelyet J. J. hagyatéki tárgyalásán a közjegyzőnelv bemutatott. A megyei bíróság a kiegészített tényállás alapján a terheltet a csalás bűntettének vádja alól bűncselekmény hiányában felmentette. A megyei bíróság álláspontja szerint a terhelt a második vevőket nem ejtette fondorlatosan tévedésbe, minthogy közölte velük, hogy van egy korábbi eladásra vonatkozó szerződés, amely szerinte hamis, nem érvényes ós azt is megmondta nekik, hogy a szerződés a közjegyzőnél J. J. hagyatékiiratainál elfekszik. Eszerint pedig a terhelt módot adott a vevőknek arra, hogy a kérdéses szerződést megtekintsék és saját felelősségükre állást foglaljanak abban a vonatkozásban, hogy a kérdéses szerződés érvényes-e. Ennélfogva tévedésbe ejtésről nem lehet szó. A megyéi bíróság ítéletének indokolásában részletesen kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság ítélete felderítetlenség okából megalapozatlan abban a vonatkozásban, hogy a terhelt által korábban kötött szerződés valódi és érvényes-e. Ezt a megalapozatlanságot azonban az elfoglalt jogi álláspontjára tekintettel nem tartotta lényegesnek. Ezért az ítéletet ez okból nem helyezte hatályon kívül. A legfőbb ügyész a megyei bíróság ítélete ellen törvényességi óvást emelt. — Az óvás alapos. A megyei bíróság jogi álláspontja téves. Megjegyzi mindenekelőtte a Legfelsőbb Bíróság, hogy a megyei bíróság a tényállást a fentiek szerint részben iratellenesen egészítette ki, mert egyik hivatkozott tanú sem vallotta azt, hogy a terhelt D. vevővel közölte, miszerint a kérdéses házrészt tőle J. J. már megvette. A kiegészített tényállás és illetve K. és D. tanúk vallomása szerint a. terhelt a második vevőnek azt állította, hog az általuk megvásárolni kívánt ház felerészére a közjegyző előtt tartott néhai J. J. hagyatéki tárgyalásán bemutatott állítólagos adásvételi szerződés hamis és nem érvényes. Ezt többször és mindkét vevő előtt külön-külön is hangoztatta. Ugyanakkor közölte velük, hogy a kérdéses ház államosítva volt, de az alól mentesítették. A vevők a tanácsházán meggyőződtek az államosítás alóli mentesítésről és a telekkönyvbe történt betekintéssel megállapították azt is, hogy a ház felerészének tulajdonát a terhelt nevére vissza jegyezték. A terhelt azon állítását, hogy a közjegyzőnél elhelyezett szerződés hamis és érvénytelen, elhitték, mert a terheltet komoly, szavahihető embernek ismerték. A fondorlat fogalmát a bíró gyakorlat olykép értelmezi, hogy minden olyan magatartás fondorlatos, amely a tévedésbe ejtő cselekmény hatékonyságát fokozva alkalmas a megtévesztett kételkedésének a gyengítésére. 317