A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

J. J. időközben újabb házasságot kötött M. I.-val. C. községben lakott és háztartásában nevelte a kiskorú gyermeket. J. J. első felesége, a terhelt időközben ugyancsak újból férjhez ment H. K.-hoz és B.-re költözött. Terhelt az 1958. év karácsonyán több napot töltött C. községben a szüleinél. Vele volt férje is. Felkeresték ekkor ott J. J.-nét, aki a kiskorú gyermeket gondozta és a gyermek felett a felügyeletet gyakorolta, mert J. J. éppen akkor verekedésből kifolyólag rövidebb tartamú börtönbüntetését töltötte. Terhelt és férje arra kérték J. J.-nét, engedje meg, hogy a kiskorú gyermek az ünnepet a terhelt szüleinek c.-i lakásán tölthesse. Terhelt Ígéretet tett, hogy az ünnep után visszaviszi a gyermeket. J. J.-nó ebbe beleegyezett. Terhelt azonban a gyermeket kellő időben nem vitte vissza, mert esős, rossz időjárás volt. Ebbe J. J.-né ekkor szintén beleegyezett. Az 1959. évi január hó 2. napján terhelt ismét felkereste J. J.-nét, akivel közölte, hogy a gyermek beteg lett, fültőmirigy gyulladása van, pár napig még pihennie kell. Megmondotta azt is a terhelt, hogy neki és férjének már vissza kell utaznia B.-re, ezért arra kérte J. J.-nét, pár nap múlva menjen el a gyermekért a terhelt szüleinek c.-i lakására. Ennek ellenére terhelt és férje az 1959. január hó 3. napján a gyermeket magukkal vitték B.-re. Előzőleg kiíratták a c.-i általános iskolából is. A kiskorú gyermek végeredményben bírói eljárás után az 1959. évi február hó 21. napján került vissza apjához. A járásbíróság perorvoslat hiányában jogerőre emelkedett ítéletével H. K.-né terheltet bűnösnek mondotta ki gyermekrablás bűntettében. A járásbíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás kifejti, hogy a helyesen megállapított tényállás szerint a terhelt erőszakot, fenyegetést vagy ravaszságot nem alkalmazott, mert a gyermeket akkori felügyelője, a mostohaanyja beleegyezésével vitte el. Márpedig a gyermekrablás bűntettét csak az követi el, aki a gyermeket a felügyelője hatalmából erőszakkal, fenyegetéssel vagy ravaszsággal viszi el. — A Legfelsőbb Bíróság nem osztotta a törvényességi óvásban foglalt érvelést és az óvást nem találta alaposnak. Az irányadó tényállás szerint ugyanis J. J.-né csak ahhoz adta beleegyezését, hogy a kiskorú gyermeket ott C. községben a nagyszülők házához vigyék és hozzájárult ahhoz is, hogy 'a rossz időjárásra, majd utóbb a betegségére tekintettel pár napig még ott maradjon a gyermek. Ezáltal pedig a gyermek még nem került ki a felügyeletet gyakorló J. J.-né hatalmából, hiszen mindössze arról volt szó, hogy a gyermek az ugyanabban a községben lakó nagyszülőknél tölt pár napot. Ellenben azáltal, hogy a gyermeket a falutól mintegy 150 km távolságra eső B.-re hozta terhelt, a gyermek már kikerült a J. J.-né hatalmából és felügyelete alól. A felügyelő hatalmából való elvitel tehá't ekkor történt meg. Ennél a ténykedésnél pedig terhelt ravaszságot alkalmazott. 222