A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

Kámutat egyébként a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy amennyiben az eljárás felfüggesztésére törvényes lehetőség mutatkozik, úgy a felfüggesztés időtartamát minden esetben meg kell határozni. (1959. X. 13. — B. törv. 1855/1959.) A felfüggesztett büntető eljárást a kitűzött határidő eltelte után, illetőleg a tartási kötelezettség nem teljesítése esetén folytatni kell. 168. A járási ügyészség vádiratot nyújtott be S. Gy. terhelt ellen a BHÖ 324. pont (1) bek. a) alpontjában felvett gyermektartási kötelezettség elmulasztásával elkövetett bűntett miatt, mert két kiskorú gyermeke után a bírói egyezségben vállalt havi 200 Ft tartásdíj fizetési kötelezettségének huzamosabb időn keresztül nem tett eleget. Ennek következtében pedig a gyermekek súlyos nélkülözésnek vannak kitéve. A járásbíróság előtt 1958. évi január hó 3-án tartott tárgyaláson a terhelt azzal védekezett, hogy a tartási kötelezettségének azért nem tesz eleget, mert jogerős bírói ítélet a gyermekeknek nála való elhelyezését rendelte el, ennek a bírósági végrehajtását azonban a volt felesége eddig megakadályozta. A vádlott volt felesége arra hivatkozott, hogy a gyermekek elhelyezése tárgyában rendelkező ítélet ellen perújítási kórelmet terjesztett elő és hogy a gyermekeket azért nem adta ki, mert azok nem akarnak apjuknál élni. A járásbíróság a tárgyaláson végzést hozott, amellyel a BHÖ 325. pontja alapján az eljárást négy hónapra felfüggesztette. A négy hónap letelte után a járásbíróság zárt ülésben végzést hozott, amellyel a büntető eljárást büntethetőséget megszüntető körülmény folytán megszüntette. A végzés indokolása szerint a bíróság az eljárást azért szüntotte meg, mert a sértett nem értesítette a járásbíróságot arról, hogy a terhelt a tartásdíj fizetését továbbra sem teljesíti ós az eljárás folytatását nem kérte, miért is a járásbíróság úgy tekintette, hogy a terhelt a tartási kötelezettségének eleget tett. — A végzés jogerőre emelkedett. E végzés ellen a legfőbb ügyész törvényességi óvást emelt. — Az óvás alapos. A járásbíróság 1958. évi május hó 15. napján kelt B. 555/1957/3. sz. végzése törvénysértő. A BHÖ 325. pont (2) bekezdésének, valamint az időközben hatályba lépett 1958. évi 21. sz. tvr. 3. §-ának a rendelkezéseiből világosan kitűnik, hogy a bíróság a felfüggesztett büntető eljárást a kitűzött határidő eltelte után mindig hivatalból folytatja. Sőt mihelyt megállapítja, hogy a terhelt tartási kötelezettségének továbbra sem tesz eleget, a kitűzött határidő előtt is folytatja az eljárást. A felfüggesztett tárgyalást mindig folytatni kell annak tisztázása végett, hogy a vádlott a mulasztását a felfüggesztés tartama alatt helyrehozta-e ós csak annak eredménye alapján lehet megállapítani, hogy a terhelt büntethetősége megszűnt-e. 217