A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

sértést képez, — a 33 kg kenyérgabona és némi szalma gondatlanságból folyó megromlása miatt nincs törvényes alap a bűntett megállapítására. Törvényt sértett tehát a járásbíróság, amikor hatáskörébe nem tartozó ügyben eljárt. (1959. XI. 9. — B. íörv. 1970jl9ő9.) Szarvasmarha és borjú engedély nélküli levágása mikor képez bűntettet, illetve mikor szabálysértést ? 153. A megállapított tényállás szerint: B. I. terhelt az 1957 november hó elején K. községben tartott vásáron borjút vásárolt, majd az lakóhelyén, T. községben 1957. november 27. napján a saját lakodalma céljára engedély nélkül levágta. Az állat bőrét utóbb a bőrgyűjtőnek átadta. A járásbíróság jogerőre emelkedett ítéletével bűnösnek mondotta ki a terheltet engedély nélküli állatvágás által elkövetett közellátás érdekét veszélyeztető bűntettben. A legfőbb ügyész törvényességi óvást emelt a járásbíróság ítélete ellen. — A Legfelsőbb Bíróság ezt a törvényességi óvást alaposnak találta. Ugyanis az 1957. évi június hó 28. napján hatályba lépett 1957. évi 37. sz. törvény­erejű rendelet 1. §-ának (1) bekezdése szerint szarvasmarhát és borjút magánfogyasztásra csak engedély alapján szabad levágni.. Az 5. §-ának (1) bekezdése értelmében azonban — amennyiben súlyo­sabb büntető rendelkezés alá nem esik — szabálysértést követ el és 3000 Ft-ig terjedhető pénzbírsággal kell sújtani azt, aki szarvasmarhát vagy bor­jút engedély nélkül levág vagy levágat. Mivel pedig jelen esetben a büntetlen előéletű terhelt az egy borjút saját lakodalmán való fogyasztás végett vágta le engedély nélkül, cselek­ménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik. Törvényt sértett tehát az ügyben eljárt járásbíróság, amikor terhelt­nek szabálysértési cselekményét bűntettként bírálta el. (1959. II. 10. — B. törv. 125/1959.) Termény készlet engedély nélküli forgalombahozatala miatt közellátás érdekét veszélyeztető bűntett törvénysértő megállapítása. 154. Az ítéleti tényállás szerint: D. J. és D. J.-nó terheltek 1957 november havában az r.-i vasútállomás közelében az országút mellett egy olyan házba költöztek, amely korábban kocsma volt. A régi szokás szerint a terheltek által lakott házban sok utas és az állomásra állatot hajtó gazda tért be. Terheltek a saját termésű borukat nagyrészt a hozzájuk betérők­nek mérték ki poharazás útján. így a terheltek nagy forgalmat bonyolí­tottak le, azonban a poharazással kimért ital mennyisége nem állapítható meg. Terheltek a lakásukon poharazás útján másoktól vásárolt nagy mennyi­203

Next

/
Thumbnails
Contents