A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

dúlás után neki juttatott föld végén levő részből vágta ki a cseresznyefát, és hogy ez a terület mákkal stb. volt beültetve, tehát nem volt árugyümölcsös. Minthogy pedig a nem árugyümölcsösben levő cseresznyefa kivágásához engedélyre nem volt szükség, terhelt a cseresznyefa kivágásánál közellátás érdekét veszélyeztető bűntettet nem követett el. / Mindezek alapján a Legfelsőbb Biróság terheltet a közellátás érdekét veszélyeztető bűntett alól bűncselekmény hiányában felmentette. (1959. VI. 1. — B. törv. 1019/1959.) Belterületen levő fáknak bejelentés nélküli kivágása szabálysértést képez és ilyen esetben a fák elkobzása tárgyában a biróság nem dönthet. 151. A tényállás lényege : P. I. terhelt a b.-i városi tanács vb. mezőgazdasági osztályától az 1959. évi február hó folyamán két izben kért és kapott összesen 7 db akácfára kivágási engedélyt. Az engedélyek alapján azonban P. I. nem 7 db fát, hanem összesen 12 db fát termelt ki. Ezenfelül felesége, P. I.-né terhelt, az egyik engedélyen levő ,,3" számjegyet ,,8" számjegyre kijavította. Terheltek ezzel akarták alátámasztani a 12 fa kivágására való jogosultságot. A városi ügyészség határozatával a közellátás érdekét veszélyeztető bűntett és közokirathamisítás bűntette miatt P. I. és P. I.-né terheltek ellen folyamatba tett nyomozást a Btá. 56. §-ában foglaltakra figyelemmel, a Bp. 133. § (1) bekezdés a) pontja értelmében megszüntette. Az ügyészség egyúttal a bűnjelként lefoglalt fának elkobzása végett indítványt terjesztett a városi bíróság elé. A Bp. 229. § alapján folyamatba tett elkobzási eljárás során a bíróság tárgyalást tartotta A bíróság perorvoslat hiányában jogerőre emelkedett vég7ésével a terhelteknél lefoglalt famennyiségből 5 db akácfa rönköt elkobozni rendelt. A városi bíróság végzését azzal indokolta, hogy terheltek az engedélyben foglalt mennyiségen túlmenően további 5 db akácfát engedély nélkül termeltek ki. A legfőbb ügyész törvényességi óvást emelt a bíróság említett végzése ellen. — A Legfelsőbb Bíróság ezt az óvást alaposnak találta. Ugyanis a Bp. 229. §. (2) bekezdése értelmében az elkobzási indítvány felett a bíróság a szükséges bizonyítás felvétele után határoz. Ebben az ügyben pedig az elsőfokú bíróság semmiféle bizonyítást nem folytatott le az irányban, hogy terheltek honnan vágták ki a fát. A nyomozati iratok között levő és az 1959. évi április hó 20. napján készült helyszíni szemlejegyzőkönyv azt tanúsítja, hogy terhelt a tanyájának udvarán, illetve annak környékén vágta ki a fákat. T. J. tanú a nyomozás során ugyancsak olyan értelmű vallomást tett, hogy terheltek a fát a tanya háta mögött vágták ki. A nyomozati iratok között levő engedélyek is a tanya területére utalnak. 201