A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

nak hatósági engedély nélkül poharanként! kimérése — figyelemmel arra, hogy az elvont adó összege, tehát az államnak okozott kár az 5000 Ft-ot nem haladja meg, csupán az 1959. évi 18. sz. tvr. 5. § (1) bekezdés b) pontjába ütköző pénzügyi szabálysértésnek minősül. A vádlott terhén fennmaradó 2 liter pálinka vételével és eladásával kapcsolatos cselekménye pedig az üzérkedés tárgyát képező termék mennyiségére tekintettel, a BHÖ 265. pont c) alpontjába felvett és a BHÖ 273. 4 pont (1) bekezdésében foglaltak szerint minősülő elenyészően csekély termékmennyiség tekintetében elkövetett árdrágító üzérkedés bűntettének tényállását valósítja meg. (1959. XI. 24. — B. törv. 2384/1959.) Saját nevelésű állat húsának értékesítése nem képez bűntettet, hanem szabálysértést. 146. Az ítéleti tényállás szerint: A vádlott 1958 július havában a saját nevelésű 3 hetes bikaborjúját engedély nélkül levágta, azt megnyúzta és bőrét beszolgáltatta. Ezt követően a borjú húsából 3 kg-ot adott ajándékként G. J.-nak, tartozás fejében 3 kg-ot S. M.-nak, míg krumpliszedési munkákért további 3 kg-ot adott K. K.-nak. Emellett 2 kg húst adott el K. F.-nek is. A vádlott a húst kg-onként 20 Ft-os árban számolta. A járásbíróság bűnösnek mondotta ki G. F. vádlottat a BHÖ 269. pont b) alpontjában felvett engedély nélküli állatvágással elkövetett közellátás érdekét veszélyeztető bűntettben, valamint a BHÖ 265. pont c) alpontjában felvett árdrágító üzérkedés bűntettében. A járásbíróság a vádlott mindkét cselekményét a BHÖ 272. pont (1) bekezdésében foglaltak szerint minősítette. A legfőbb ügyész a fentebb említett ítélet ellen a törvényesség érdekében óvást emelt, mert álláspontja szerint a vádlott cselekményei szabálysértést képeznek. — Az óvás alapos. Az 1957. évi 37. sz. tvr. 5. § (1) bekezdésének rendelkezései szerint: „Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, szabálysértést követ el és 3000 Ft-ig terjedő pénzbírsággal kell sújtani azt, aki szarvasmarhát vagy borjút — a 2. §-ban foglalt kivételektől eltekintve — engedély nélkül levág vagy levágat". A vádlott ítéleti tényállásban foglalt tevékenysége nem tartalmaz olyan elemet, amely a 2. §-ban foglaltak szerinti súlyosabb minősítést vonná maga után. Következésképp a vádlott engedély nélküli állatvágással kapcsolatos tevékenysége kizárólag szabálysértést valósít meg. Hasonló a helyzet az árdrágító üzérkedés bűntette vonatkozásában is. A vádlott saját nevelésű borjúnak a húsát értékesítette különböző személyeknek. E tevékenységével az 1957. évi 40. sz. tvr. 7. § (2) bekezdésben foglalt tilalmat szegte meg (nyershús forgalomba hozatalának tilalmát), amely cselekménye ugyanezen törvényerejű rendelet 11. § d) pontja 13* 195