A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

A megyei bíróság a fenti ítéletet akként változtatta meg, hogy a terhelt cselekményének súlyosabb megítélését eredményező minősítését mellőzte. A megyei bíróság ítélete ellen a legfőbb ügyész a törvényesség érdekében óvással élt, mert véleménye szerint a vádlott cselekménye nem valósítja meg árdrágító üzérkedés bűntettének a tényállását. — Az óvás alapos. A BHÖ 265. pontc^ alpontja szerint az követ el árdrágító üzérkedést, aki árucikkel árdrágításra alkalmas módon üzérkedik, különösen árucikk árát az árunak a fogyasztóhoz juttatása végett nem szükséges közbenső kereskedéssel (láncolatos kereskedéssel) drágítja. Az alapeljárás során azonban a bíróság meg sem kísérelte annak tisztázását, hogy a héjas dió vásárlása és annak tisztított állapotban való továbbadása az állami és szövetkezeti kereskedelem és ezen keresztül a fogyasztók részére közbenső szükségtelen láncolatos kereskedelemnek tekinthető-e. Egyáltalán nem tisztázta, hogy a héjas dió piaci termelő ára és a tisztított dió felvásárlási limit ára kötött milyen összegű különbözet mutatkozik. Ez a különbözet vajon lényegesen meghaladja-e azt az értéket, amely a befektetett munka, a feltörés során keletkezett selejt (dióbél morzsolódása, rossz, penészes dió stb.) a szállítással kapcsolatos költségek levonása után is lényeges vagyoni előnyt jelentett volna a terhelt részére. Az adott esetben ugyanis nem arról van szó, hogy a terhelt a termelőktől felvásárolt árut ugyanolyan állapotban úgy adta tovább, hogy ezáltal a termelők és a fogyasztók közé ékelődött. Az árdrágító üzérkedés bűntettének azonban az a további ismérve sem valósult meg, hogy a terhelt a felvásárolt dióval árdrágításra alkalmas módon üzérkedett volna. A vádlott a diót megbízás, illetve megrendelés alapján törte meg és a földművesszövetkezet által megállapított limit áron kívánta eladni. Ez a cselekmény csak akkor lenne alkalmas árdrágító üzérkedés megállapítására, amikor például az nyerne bizonyítást, hogy valaki diószedés idején nagyobb mennyiségű diót vásárol fel abból a célból, hogy azt tárolva majd akkor adja el a piacon, vagy felvásárló szerveknek, amikor a dió ára lényegesen emelkedik, a kereslet nő, és a limit árak is olyan emelkedést mutatnak, amikor az így elért nyereség már jóval meghaladja azt a mértéket, amit a munka és egyéb kötelezettségvállalás, illetve kárveszély jelentene. Ilyen esetben a spekulációs üzérkedési szándék nyilvánvalóan megállapítható. A járásbíróság a vádlott bűnösségének az indokolásánál nem találta elfogadhatónak azt a védekeíést, hogy T. községben és környékén a dolgozó parasztok évtizedek óta foglalkoznak diótöréssel és az így nyert dióbél értékesítésével, mert megítélése szerint az a körülnény, hogy a hatóságok eddig büntetlenül hagyták, hogy egyesek iparjogosítvány nélkül ilyen tevékenységet folytassanak, nem menti terhelt bűnösségét. Ezt az álláspontot a másodfokú bíróság lényegében magáévá tette. 13 A törvényességi óvások gyakorlata 193