A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

Az a körülmény pedig, hogy a II. rendű terhelt a 200 forintot meg nem haladó értékű lopási cselekményét ismételten és a gumiszalagok tekintetében az I. rendű terhelttel követte el, a cselekményét a szabálysértések köréből nem emeli ki és nem minősíti bűntetté még abban az esetben sem, ba ez az együttműködés bűnszövetkezeti minősítésre szolgálna alapul. A BHÖ 494. pontjának (2) bekezdésében felsorolt, a társadalmi tulajdon elleni 200 forintot meg nem haladó lopást bűntetté minősítő körülmények között ugyanis az ismételten, illetőleg bűnszövetkezetben történt elkövetés nem szerepel. A társadalmi tulajdon elleni, 200 forintot meg nem haladó lopás tehát akkor is tulajdon elleni szabálysértésnek minősül, ha azt akár ismételten akár bűnszövetkezetben követték el. Törvényt sértett tehát a városi bíróság azáltal, hogy II. rendű terheltet társadalmi tulajdon sérelmére ismételten és bűnszövetkezetben elkövetett lopás bűntettében bűnösnek mondotta ki, holott e terhelt csupán tulajdon elleni szabálysértést [BHÖ 494. pont (1) bek.] követett el. A szabálysértés nem tartozik bírói hatáskörbe, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Bp. 227. §-a (1) és (2) bekezdése alapján a megtámadott határozatot ebben a részében hatályon kívül helyezte és az ügyet a tulajdon elleni szabálysértésre hatáskörrel bíró és illetékes városi tanács vb. igazgatási osztályához áttenni rendelte. (1959. II. 17. — B. törv. I. 65/1959.) Erdei lopás esetében, ha az elkövető szándéka eleve a szabálysértési értékhatárt meghaladó értékű fa ellopására irányult és a lopást több résztevékenységgel hajtotta végre : a bűntetti minősítést a BHÖ 426. pont (4) bekezdése nem zárja ki. 132. A terhelt 1958 január havában több esetben megjelent az állami erdészethez tartozó „Középhely" elnevezésű erdőiészben — ahol egyébként tisztítási munkálatokat végzett — és onnan hét ízben, vállon, összesen 1,2 m3 különféle méretű és minőségű rönkfát ellopott 612 Ft értékben. Ezt a famennyiséget a nyomozás során a terheltnél lefoglalták. A járásbíróság a terheltet bűnösnek mondta ki a BHÖ 230. pontjában meghatározott társadalmi tulajdon sérelmére lopással elkövetett bűntettben és ezért nevezettet három hónapi börtönre és hatszáz forint pénzmellékbüntetésre ítélte, a börtönbüntetés végrehajtását azonban három évi próbaidőre felfüggesztette. Ez ellen az ítélet ellen a legfőbb ügyész törvényességi óvást emelt. A törvényességi óvás szerint a járásbíróság ítélete a tényállás hiányos volta, valamint az ügy felderítetlensége folytán megalapozatlan és ezért valamint az okból is törvénysértő, mert a cselekmény jogi minősítése téves és mert nem tartalmaz indokolást arra nézve, hogy a bíróság a börtönbüntetés végrehajtását miért függesztette fel. A legfőbb ügyész a tényállást azért tartotta hiányosnak, mert nem állapítja meg, hogy az ellopott fa értéke egy-egy alkalommal mennyi volt, 175