A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

A társadalmi tulajdon hűtlen kezelése bűntettének megállapítását alaptalanul támadó törvényességi óvás. 109. A terhelt 1956. július 1-étől volt az 1. sz. raktár kezelője a Terményforgalini Vállalat telepén. 1957 november elején e minőségben, mint raktárkezelő az állami gazdaság részére kukorica-morzsolást és szárítást vállalt azzal, hogy a bérmunkásokat az állami gazdaság fogja kifizetni. A munkálatok 1957 november második felében befejeződtek, az állami gazdaság azonban a munkabért csak december 10-én küldte meg. A bőrmunkások sürgették a bérüket a terheltnél. A terhelt, hogy a sürgetésnek eleget tegyen, M. J. raktári munkás nevére 12,47 q .csövestengeri átvételéről kiállított egy fiktív mérlegelési jegyet. Az ennek alapján felvett pénzből rendezte a munkások bélét, majd amikor az állami gazdaság a pénzt megküldte, abból megvásárolt 12,47 q terményt és azt mérlegelési jegy kiállítása nélkül betárolta a raktárba. A terhelt továbbá azért, hogy felvásárlási tervét teljesíteni tudja — figyelembe véve a magasabb piaci árakat — meg nem határozható mennyiségű. 20—22%-os víztartalmú kukoricát a gazdáktól 17%-os víztartalmúként vett át és így számolta el javukra. A terhelt a felvásárlási terv ét teljesítette és 85 Ft prémiumban részesült. Ezt követően saját pénzén vásárolt meg nem állapítható mennyiségű kukoricát és azt betárolta a raktárba, hogy ekként a várható hiányt pótolja. ~ Miután terhelt úgy látta, hogy búzából viszont raktártöbblete lesz, a raktárból 43,59 q búzát elszállított és azt V. ős P. terhelt-társain keresztül 9153,90 Ft-ért értékesítette. A teihclt így kívánta magát kárpótolni azért, hogy sajáft pém én vásárolt kukoricát a raktár iés/ére. A terheltnek kukoricából jelentős többlete származott, ami iészben a saját pénzen való vásárlásból adódott. G. J-nál, az ügy II. r. terheltjénél, aki a 2. számú raktár vezetője volt, leltározást eszközöltek. G. J. által kezelt termény egy iésze a terhelt által kezelt raktárba volt elhelyezve. Minthogy G. hiányra számított, megbeszélte a terhelttel azt, hogy egy pár mázsa búzát a terhelt t érmém éből sajátjaként fog felméretni árpa hiányának pótlására, de a leltározás után ezt pótolni fogja akként, hogy beszállítja a terményt a terhelt lés; ére a raktárba. G. J. 29,35 q búzát méietett fel, ezzel a leltári hiányát kisebbítette. Minthogy a leltározás után G. J. nem hozta be a terheltnek a szóbanlevő terményt, másnap — amikor a felmért 29,35 q terményt el akarták szállítani — azt a terhelt nem engedte meg és feletteseinek a való tényállást jelentette. A járásbíróság a terheltet 2 rendbeli magánokirathamisítás és a társadalmi tulajdon sérelmére csalással, valamint sikkasztással ismételten elkövetett bűntett miatt 2 évi börtönre és 3 évre az egyes jogok gyakorlásától való eltiltásra, továbbá 500 Ft pénzbüntetésre ítélte. Ellenben őt a hűtlen kezelés bűntettének vádja alól felmentette. 137