A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

A megyei bíróság a járásbíróság ítéletét akként változtatta meg, hogy a terhelt cselekményét a társadalmi tulajdon sérelmére ismételten elkövetett hűtlen kezelés bűntettének minősítette és ezért 7 hónapi felfüggesztett börtönre ós 1000 Ft pénzmellékbüntetésre ítélte. A legfőbb ügyész törvényességi óvása a megyei bíróság ítéletében foglalt minősítést ós a büntetést kiszabó rendelkezést jelöli meg törvénysértőnek. — A törvényességi óvás alapos. A megyei bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a terhelt a sikkasztás bűntettét azért nem követte el, mert az adóból elvont összeget nem végleges, vagyis nem el tulajdonítási szándókból, hanem csupán ideiglenes használatra vonta el, alapvetően téves. A törvény szerint a jogtalan eltulajdonítás befejezést nyert, ha a birtokos, vagy a birtokló a dolgot elidegeníti, elhasználja, a visszakövetelésre jogosított előtt eltagadja, vagy azzal bármi más módon, mint sajátjával rendelkezik. Nem kétséges, hogy amikor a terhelt az említett adóösszeget áz előírásnak megfelelően nem fizette be, hanem annak egy részét takarékba helyezte, illetve sportcélokra használta, azzal mint sajátjával rendelkezett. Az a körülmény, hogy a terheltnek már az eltulajdonításkor szándéka volt, hogy utóbb az eltulajdonított összeget megfizeti, az eltulajdonítás tényét nem érinti, ez a körülmény csupán a büntetés kiszabására hat ki. Törvényt sértett tehát a megyei bíróság, amikor a terhelt cselekményét sikkasztás büntette helyett a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett hűtlen kezelés bűntettének minősítette. De törvényt sértett a megyei bíróság a Btá. 55. §-ának alkalmazásával is. A terhelt hosszú időn keresztül, mint hivatalos személy, beosztásával súlyosan visszaélve, jelentős összeget, 54 815 Ft-ot vont ki bűncselekmény elkövetésével a társadalmi tulajdonból. A megyei bíróság által felhozott az a tény, hogy a terhelt az eltulajdonított összeget nem saját céljaira fordította, hogy a kárt megtérítette «továbbá, hogy cselekményét őszintén megbánla, csupán arra szolgálhat alapul, hogy az egyéb enyhítő körülmények mellett az 50 000 Ft-ot meghaladó sikkasztás ellenére is egy rövidebb tartamú börtönbünteés kerúljön» kiszabásra, távolról sem alapozza azonban meg a Btá 55. §-ának alkalmazását. A cselekmény súlya, de a terhelt személyében rejlő társadalomra veszélyesség is kizárja, hogy az ilyen bűnt elkövető terhelttel szemben a Btá. 50. §-ában írt célok felfüggesztett börtönbüntetéssel is elérhető lenne. A megyei bíróság által alkalmazott büntetés sem az egyéni nevelést, sem pedig az általános visszatartást nem szolgálja. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvásnak helytadva, a megyei bíróság ítéletének minősítést megállapító és büntetést kiszabó rendelkezését hatályon kívül helyezte és a terhelt csclckn émét a BI1Ü 230. pont, 232. pont (2) bekezdés 1. tételében felvett, a társadalmi tulajdon sérelmére ismételten elkövetett sikkasztás bűntettének - minősítette, és ezért őt, 133