Döntvénytár. Bírósági határozatok, 1953. október - 1955. december (Budapest, 1956)
94 BHÖ. 257—204. pontjai a szocializmus építése során a munkanélküliség teljes megszüntetéséhez vezetett. Népi demokráciánkban minden munkaképes személy dolgozhat. Ebből következik, hogy aki ennek ellenére mégis munkakerülő életmódot folytat, az alapvetően szembe kerül a szocialista társadalom rendjével, sőt kirekeszti magát a szocialista együttélés közösségéből, ugyanekkor pedig megfosztja magát a megfelelő színvonalú becsületes megélhetés eszközétől, amivel szükségképpen erkölcsi romlásnak teszi ki magát és családját. Ebből viszont következik, hogy a hatályos törvényi rendelkezések szerint bűncselekményt megvalósító munkakerülő életmód társadalmunkban sohasem kihágás, hanem erkölcsi romlással járó hatásánál fogva mindig — a BHÖ. 259. pont szerinti — bűntett. Természetesen minden esetben a legalaposabb gondossággal kell vizsgálni, hogy a terhelt valóban munkakerülő életmódot folytatott-e. Vannak olyan esetek, amikor a munkaképes egyén éppen abból a célból vállal esetenként vagy munkaerejét nem teljesen kihasználva munkát, hogy a munkakerülés látszatát elkerülje ; valójában azonban munkakerülő életmódot folytat. Az ilyen magatartás társadalmi veszélyessége nem csökken, hanem emelkedik azáltal,- hogy nehezebb a leleplezése. A közveszélyes munkakerülés bűntettének megállapítását nem zárja ki tehát az a körülmény, hogy a tettes időközönként esetleg alkalmi munkát is vállal, vagy állandó, de nem teljes munkaerejét lekötő munkát végez. Másrészt figyelembe kell venni, hogy nagyarányú ipari fejlődésünk során számosan kerültek a korábbi életmódjuktól eltérő életkörülmények közé, aminek következtében egyesek esetleg még nem találták meg a nekik legjobban megfelelő munkakört és csak átmenetileg, megfelelőbb életkörülmények kialakítása végett vannak munka nélkül. Az ilyen esetekben a munkakerülő életmód megállapítása természetesen kizárt. Egyébként is mélyreható alapossággal kell vizsgálni — egyebek közt — a terhelt életkorát, egészségi állapotát, családi és más személyi körülményeit, a munkátlanság tartamát, annak okát, az előző munkahelyen végzett munka értékét, a kívánt szakmában való, éppen fennálló elhelyezkedési lehetőségeket és számos más hasonló körülményt. Mindezek figyelembevétele a munkateljesítés tényleges hiánya mellett is számos esetben kizárhatja a munkakerülő életmód megállapítását. Azt kell minden esetben beható vizsgálódással eldönteni, hogy munkakerülésből vagy pedig elfogadható indokból van-e valaki munkaviszonyon kívül, illetve megfelelő munkateljesítés hiánya az adott esetben szándékos ,,életmód"-ot jeíent-e, vagy sem. Népi demokráciánk a kizsákmányolás és a munkanélküliség felszámolásával megszüntette a prostitúciót. A prostitúció korábbi áldozatai becsületes megélhetésüket biztosító munkalehetőséghez jutottak. Nyilvánvaló tehát, hogyha egyesek ennek ellenére mégis üzletszerű kéjelgéssel tartják fenn magukat, ezzel munkakerülő életmódot folytatnak. Nem szorul bővebb indokolásra, hogy ez a munkakerülő életmód különösen fokozott erkölcsi romlással jár. Az üzletszerű kéjelgésben jelentkező munkakerülő életniód megállapítását sem zárja ki természetesen az, ha a nő alkalmi, illetve munkaerejét csak részben lekötő munkát is vállal. A BHÖ. 260. pont b) alpontja szerint az a férfi, aki tiltott kéjelgésből élő nővel tartatja ki magát, bűntettet követ el. Kitartás alatt itt rendszeres és nem jelentéktelen anyagi juttatásokat kell érteni, habár a férfinak esetleg rendes kereső foglalkozása is van, mert ebben az összefüggésben a tartás fogalma nem szorítható a szükségletek összessége kielégítésének biztosítására, hanem ebbe a körbe tartozik minden, az életszínvonal jelentős emelését célzó, rendszeres anyagi juttatás is. 213. 419. Alkalmi munka időközönkénti vállalása nem zárja ki a közveszélyes munkakerülés megállapítását.
