Döntvénytár. Bírósági határozatok, 1953. október - 1955. december (Budapest, 1956)
48 Btá. 59. § tésnek teljes összege annak megfelelően csökkentendő bizonyos mérvben, hogy a büntetések összegeződésével párhuzamosan a büntetés súlya az összegeződést meghaladó arányban növekszik. Az összeadás folytán előálló 11 hónapi börtön súlyosabb büntetés, mint külön-külön 3 hónapi és 8 hónapi börtön. Ez a szempont a külön ítéletekben kiszabott szabadságvesztésbüntetések alapján megállapított összbüntetés tartamának csak kisebb arányú mérséklését teszi lehetővé, amelyet messze meghalad az összegként jelentkező 11 hónapi börtönnek 9 hónapi börtönre csökkentése. Más az az eset, amikor az elítélt a különböző ítéletekben elbírált valamennyi cselekményét már az első jogerős elítélés előtt követte el. Ilyenkor a törvény, mint erre a Btá. 59. § miniszteri indokolása is rámutat, abba a helyzetbe kívánja hozni az elítéltet, mint azt, akinek több bűncselekményét egyszerre bírálták el. A jelen törvényességi perorvoslat alapjául szolgáló esetben azonban erről nem lehet szó, miután annak lehetősége, hogy a terhelt bűncselekményeit egy ítélettel bírálják el, kizárt volt annálfogva, hogy második bűncselekményét akkor követte el, amikor előző bűncselekménye miatt már el volt ítélve. A kétféle eset közötti lényeges különbségre utal a Btá. 59. §-a (2) bekezdésének utolsó fordulata is, amely a jelen ügyben is szereplő esetben az összbüntetés legmagasabb tartamát nem is korlátozza 20 évre, illetve a legsúlyosabb cselekményre meghatározott büntetési tétel másfélszeresére. 58. 229. Félbeszakított börtönbüntetés — a félbeszakítás megszüntetése előtt — nem foglalható összbüntetésbe utóbb kiszabott más börtönbüntetéssel. A megkezdett szabadságvesztésbüntetés félbeszakítása a Bp. 240. §-ának (2) bekezdése (ez idő szerint a Bp. 241. § (2) bekezdése) értelmében az igazságügyminiszter (ez idő szerint: a belügyminiszter) hatáskörébe tartozik. Ebből következik, hogy ugyancsak a miniszter dönt a félbeszakítás megszüntetésének kérdésében is. Ezzel szemben a félbeszakított fegyházbüntetésnek a másik jogerősen kiszabott szabadságvesztéssel való összbüntetésbe foglalása egyértelmű a korábbi büntetés végrehajtásának elrendelésével. Ez pedig azt jelentené, hogy a bíróság a miniszter hatáskörébe tartozó kérdésben foglal álláspontot és határoz. Nyilvánvaló tehát, hogy az adott esetben összbüntetés kiszabására csak akkor kerülhet sor, ha a miniszter megszünteti a korábbi büntetés félbeszakítását és elrendeli annak végrehajtását. 222. 230. A javítónevelő munka összbüntetésbe foglalása. 516. Lásd a XII. sz. büntető elvi döntést a Btá. 48. §-ánál. 231. Ha több büntetés közül egyesekre az utólagos összbüntetésbe foglalás már meg is töriént, a valamennyi büntetést felölelő utólagos összbüntetést ez esetben is az egyes kiszabott büntetések figyelembevétele mellett kell megállapítani. 260. 232. Utólagos összbüntetésbe foglalás során nem szükséges a szabadságvesztésbüntetés kezdőnapfának megállapítása. Az, hogy a terhelt megkezdette-e és mikor a szabadságvesztésbüntetést, illetve az összbüntetésbe foglalt szabadságvesztésbüntetések valamelyikét, s hogy ennek következtében mikortól kell számítani az utólagos összbüntetésként kiszabott szabadságvesztésbüntetést, a büntetés végrehajtására tartozó olyan kérdés, ami bírói megállapítást nem igényel. Nem okozhat bizonytalanságot e tekintetben az előzetes fogság tartamának kérdése sem, mert ennek beszámításáról — éspedig azonos tartamban való beszámításáról — rendelkezést tartalmaznak az alapbüntetést kiszabó, e részükben az utólagos összbüntetést kimondó ítélet által nem érintett ítéletek. 411. 233. A börtönbüntetések utólagos összbüntetésbe foglalásánál nem lehet számításon kívül hagyni a büntetésnek már végrehajtott tartamát.
