Döntvénytár. Bírósági határozatok, 1953. október - 1955. december (Budapest, 1956)
34 Btd. 48. § A mondottakból következik az is, hogy amennyiben az enyhítő körülményekre figyelemmel pénzbüntetés kiszabása indokolt, ehelyett javítónevelő munkát nem lehet kiszabni. A Btá. 48. § (4) bekezdésében foglalt, a javítónevelő munka börtönre való átváltoztatásával kapcsolatos rendelkezés helyes értelme szerint a javítónevelő munkának börtönre átváltoztatandó, hátralevő tartamát attól a naptól kell számítani, amikor megvalósult az a magatartás, amely a börtönbüntetés végrehajtásának elrendelésére vezetett. Nem szolgálhat a terhelt előnyére az, hogy az átváltoztatásra irányuló eljárás lefolytatása szükségszerűen bizonyos időt vesz igénybe és hogy ez az idő különböző körülmények miatt el is húzódhatik. Ilyen esetben azonban a börtönre való átváltoztatás kezdőpontját követően történt munkabérlevonásokat a terheltnek meg kell téríteni. A törvény a büntetés célját megfelelő felügyelet alatt, a szükséges nevelést nyújtó környezetben teljesített rendszeres munkával kívánja elérni. Azon idő alatt azonban, amelyet az elítélt betegállományban, tényleges munka teljesítése nélkül tölt, a javítónevelésnek ez a hatása nem érvényesülhet. Ezért a betegállományban töltött időt nem lehet beszámítani a javítónevelő munka megállapított tartamába. 174. 109. A Legfelsőbb Bíróság XII. számú büntető elvi döntése Ha a javítónevelő munkára jogerősen kötelezett személyt utóbb börtönbüntetésre ítélik, úgyszintén ha megelőzően ítélték jogerősen még végre nem hajtott börtönbüntetésre, e börtönbüntetéssel összbüntetésbe kell foglalni az összbiintetés kiszabásának időpontjában a javítónevelő munkából még végre nem hajtott tartamnak megfelelő tartamú börtönt. Ha a javítónevelő munkára ítélt személyt, még mielőtt a javítónevelő munka végrehajtása befejeződöit volna, újból javítónevelő munkára ítélik, a két javíiónevelő munkát összbüntelésbe kell foglalni, úgy azonban, hogy a javítónevelő munkának a törvényben megállapítotí leghosszabb tartamát az összbüntetésként megállapított javítónevelő munka sem haladhatja meg. Indokolásból: A börtönbüntetés és a javítónevelő munka egymás után való végrehajtásának szabályként való előírása önellentmondást tartalmaz. Az olyan személyt illetően ugyanis, akivel szemben bizonyos bűncselekménye miatt börtönbüntetést kellett kiszabni és kell még végrehajtani, nem lehet feltételezni, hogy egy másik bűncselekményével kapcsolatosan a büntetés célját szabadságelvonás nélkül, börtön helyett javítónevelő munkával is el lehetne érni. A külön ítéletekkel kiszabott javítónevelő munkának egymás utáni végrehajtása pedig beleütközhetnék a javítónevelő munka leghosszabb tartamát korlátozó törvényi rendelkezésbe. A Btá. 59. és a Bp. 228. §-ának rendelkezéseit tehát a helyes értelmezés szerint a javítónevelő munkára mint börtönbüntetést helyettesítő intézkedésre is megfelelően alkalmazni kell. Nem lehet kétséges ennek alapján, hogy a rendelkező rész első bekezdésében említett esetekben az összbüntetést börtönben kell megállapítani. A szóbanlevő esetekben az összbiintetés megállapításánál a kiszabott javítónevelő munkának azt a tartamát kell számításba venni, amely az összbüntetés kiszabásának időpontjában még végrehajtva nincs. Azt ugyanis, ami a javítónevelő munkából már végrehajtást nyert, az összbüntetés keretében sem lehet börtönre változtatni, mert ez kétszeres büntetést jelentene. Ugyanebből az okból nincs helye összbüntetés kiszabásának akkor, amikor a javító-nevelő munkát már teljesen végrehajtották.
