Döntvénytár. Bírósági határozatok, 1953. október - 1955. december (Budapest, 1956)

Btá. 45., U. §§ 107. Kiutasítás közveszélyes munkakerülés bűntette miatt A közveszélyes munkakerülés miatt kiszabott büntetés hatását fokozhatja a terheltnek addigi környezetéből való kiemelése. Ezt a mellékbüntetést tehát alkalmazni kell, amikor arra lehet következtetni, hogy a terheltet a környezete is kedvezőtlenül befolyásolta, illetve amikor a terhelt munkához való viszonyának gyökeres megváltozása csak új környezetben remélhető. E kérdésnél azonban a terhelt családi viszonyait és egyéb személyi körülményeit körültekintő figyelemben kell részesíteni különösen abban a vonatkozásban, hogy nem jelentene-e a kiutasítás a terheltre nézve olyan aránytalanul súlyos hátrányt, ami a kiutasítás céljának érvényesülését akadályozza. (A VIII. sz. B. e. d. indokolásából). 213. Javítónevelő munka 48. § 108. A Legfelsőbb Bíróság VII. sz. büntető elvi döntése 1. Javítónevelő munkát csak olyan terheltekkel szemben lehet kiszabni, akik az ítélet hozatalának időpontjában állami vállalatnál vagy állami gazdaságnál vannak munkaviszonyban, vagy ilyen munkaviszonyból léptek ki önkényesen. 2. Nem lehet helye javüónevelő munkának a népi demokratikus renddel szemben ellenséges személyekre, különösen volt kizsákmányolókra — továbbá általában olyan személyekre vonatkozóan sem, akik előzőleg súlyosabb megítélésű bűncselekmény miatt már börtönbüntelést állottak ki. 3. Különösen helyénvaló a javüónevelő munka alkalmazása olyan bűncselekmények elkövetőivel szemben, amelyeknek jellegénél fogva az elkövetők személyi körülményei mellett feltehető, hogy elkövetőjükre a megfelelő felügyelet alatt végzett, helyes irányú nevelést nyújtó környezetben teljesített, rendszeres munka kedvező hatást fog gyakorolni; éspedig elsősorban büntetlen előéletű, jó munkateljesííményeket felmutató vagy olyan dolgozókkal szemben, akik kisebb súlyú bűncselekményt alkalomszerűen követlek el; vagy akik megfelelő társadalmi nevelés hiányában vagy helytelen szellemű környezet befolyása alatí követték el a bűncselekményt; vagy ha a cselekmény indíléka és elköveiésének módja mutat csekélyebb fokú társadalmi veszélyességre. 4. A javító-nevelő munkát olyan időtartamban kell megállapüani, mini amilyen tartamú börtönbüntetést a konkrét ügyben a bíróság egyébként megállapílana. 5. Ha a Btá. 48. § (4) bekezdése alapján a javítónevelő munka hálralevő tartamával azonos tartamú börtönbüntetés végrehajtására kerül a sor, a hátralevő tartamot attól az időponttól kell számítani, amelyben az átváltozlatásra okot adó magatartás megvalósult. 6. A betegállományban töltött idő a javííó-nevelő munka tartamába nem számíl be. Indokolásból: Az I. M. 1/1954. számú utasítás 3. pontjának (1) bekezdése azoknak a személyeknek a körét, akikkel szemben a javítónevelő munka alkalmazható, a Btáé. 36. §-ában kapott felhatalmazás alapján az állami vállalatok (intézmények) és állami gazdaságok dolgozóira korlátozza. A iavítónevelő munka alkalmazásának akkor is helye lehet, ha a terhelt a bűncselekményt ilyen munkaviszonyon kívül állva követte ugyan el, az ítélethozatal idejében már azonban ilyen munkaviszonyban áll. Az államhatalmi és államigazgatási szerveknél alkalmazott személyekkel, továbbá a termelőszövetkezetek és a kisipari termelőszövetkezetek tagjaival, magánvállalatok, magánszemélyek alkalmazottaival, dolgozó parasztokkal, önálló kisiparosokkal és állandó munkaviszonyban nem álló személyekkel (alkalmi munkások) szemben javítónevelő munka alkalmazására a miniszteri utasításban foglalt korlátozás folytán ez idő szerint nem kerülhet sor.