Döntvénytár. Bírósági határozatok, 1953. október - 1955. december (Budapest, 1956)

Btá. 11—13. §§ 17 donítás céljából történhessék. E nélkül a célzat nélkül pedig lopás nem jöhet létre. 600. 10. Letiltott illetmények kifizetésével sikkasztás gondatlanul el nem követhető. B. K. 90. Részletesen : BHÖ 442. pont után. 11. Statisztikai adatszolgáltatás körében elkövetett bűntettnek gondatlan alakzata nincs. 785. Részletesen : Különös rész végén : az 1952 : VI. tv. 15. §-ánál. Szándék 12. § 12. Emberölésre irányuló eshetőleges szándék helyett egyenes szándék megállapítása. 818. Részletesen : BHÖ 351. pontnál. 13. Gyilkosság büntette eshetőleges szándék mellett is megállapítható. 531. Részletesen : BHÖ. 349-350. pontnál. 14. A testi sértésnél a szándéknak a bántalmazáson felül testi sértés okozására is ki kell terjednie. 400. Részletesen : 360 — 372. pontnál. 15. Szándékosság és gondatlanság kérdése az élet vagy testi épség veszélyeztetése körében. 363. Részletesen : BHÖ. 374. pontnál. 16. Az életet vagy testi épséget veszélyeztető tudatos kötelességszegésből egymagából nem következik, hogy a kapcsolatos vagyonrongálás is szándékos. 107. Részletesen : BHÖ. 374. pontnál. 17. Eltulajdonítási szándék lopásnál. 458. Részletesen: BHÖ. 422. pontnál. 18. Eltulajdonítási szándék: BHÖ. 438. pontja szerinti jogtalan elsajátításnál. 824. 19. Eltulajdonítási szándék: BHÖ. 439. pontja szerinti jogtalan elsajátításnál. 1033. Részletesen mind a kettő : BHÖ 438—439. pontnál. 20. Eltulajdonítási szándék: sikkasztásnál. 457. Részletesen : BHÖ. 442. pontnál. 21. A szándék fennállásának kérdése jogkérdés. 796. Tévedés 13. § 22. Helytelen felmentés tévedés címén rágalmazás vádja alól. A bűnösség megállapításának nem lehet akadálya az, hogy a vádlott állítását valónak hitte. A rágalmazás bűntettének a rosszhiszeműség nem tényálladéki eleme. Rágalmazást a tényállítás valóságát illető jóhiszemű tévedésből is el lehet követni, annak megállapítását a tényállítás valóságában való tévedés nem, hanem az állított tény valóságának a bebizonyítása zárhatja csak ki. 731. 23. Az elvétés (aberratio ictus) elhatárolása a megtámadott személyében való tévedés (error in persona) esetétől. A vádlott T.-t akarta leszúrni és B.-t csak azért támadta meg, mert őt az esti sötétségben és izgatott állapotában T.-nek vélte. A megtámadott személyében való ez a tévedés (error in persona) büntetőjogilag nem lényeges, ennek tehát a bűnösség megállapítására és a cselekmény minősítésére nincs kihatása. 2 Döntvénytár — 17