Döntvénytár. Bírósági határozatok, 1953. október - 1955. december (Budapest, 1956)

188 A tényálláshoz kötöttség 197. § (1) bek. 792. Az un. közvetlen bizonyítékok mérlegelésének eredményeit, közelebbről azt, hogy a tárgyaláson kihallgatott vádlottak, illetőleg tanúk vallomása közül melyik hiteltérdemlő és melyik nem fogadható el, a bizonyítékokat közvetlenül nem észlelő fellebbezési bíróság nem bírálhatja felül. Felülbírálhatja azonban, sőt a törvény (Bp. 3. §, 177. §, 202. § f) pont, 203. §) értelmében felül kell bírálnia azt, hogy az elsőbíróság igénybe vette-e a rendelkezésre álló valamennyi bizonyítási eszközt és ehhez képest az ügyet kellően felderítette-e, valamint hogy a Bp. 3. § körébe vonható hibák, illetőleg hiányosságok nélkül állapította-e meg a tényállást, végül, hogy a bizonyítékok mérlegelése során a tárgyaláson felmerült valamennyi bizonyítékot mérlegelési körébe vonta-e és bizonyítékot a maguk összességében értékelte-e? 1120. 793. A másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás tekintetében a Bp. 197. § (1) bekezdésében rendelt kötöttsége csak annyiban áll fenn, amennyiben az elsőfokú bíróság a bizonyítás anyagának mérlegelésével állapított meg valamely tényt. A másodfokú bíróság nem mérlegelheti a bizonyítás anyagát. Nincs azonban kötve a tényálláshoz a másodfokú bíróság, nevezetesen bár nem állapíthat meg eltérő, illetve további tényállást, de megfelelő ténymegállapítás céljából az elsőbírói ítéletet hatályon kívül helyezheti akkor, ha az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás hiányos, iratellenes vagy helytelen ténybeli következtetésen alapszik, úgyszintén, ha az ügy nincs kellően felderítve (Bp. 203. § (1) bekezdés a) és b) pont). A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletben megállapított tényállást ezekben a vonatkozásokban hivatalból vizsgálja felül. B. K. 32. 794. A fellebbezési bíróság felmentő ítélet hozatala céljából sem egészítheti ki az elsőfokú íléletben megállapított tényállást. 1043. 795. A fellebbezési tárgyaláson nincs helye bizonyításnak. A fellebbezési bíróság nem vehet fel bizonyítást és nem egészítheti ki az elsőbíróság által megállapított tényállást. A fellebbezési bíróság azonban akkor, amikor a fellebbezési tárgyaláson a vádlottat meghallgatta, s a vádlott akkor tett nyilatkozatainak figyelembevételével bírálta el azt a kérdést, hogy a vádlott a vádbeli időben beszámítható állapotban volt-e, maga vett fel bizonyítást és ennek alapján olyan újabb ténymegállapításokat tett, amelyekből azután az elkövetett cselekmény beszámíthatóságára következtetett. 830. 796. A szándék fennállásának kérdése jogkérdés. Hogy egy bizonyos tényállás alapján az elkövető részéről a szándékosságot meg lehet-e állapítani vagy sem, nem tény — hanem jogkérdés. Az elsőfokú bíróságnak ahhoz a megállapításához, hogy a terhelt szándéka mire terjedt ki, a fellebbezési bíróság nincsen kötve — ebben a kérdésben az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás alapján az elsőfokú bírósággal ellenkező döntésre juthat. A Bp. 197. §-ának (1) bekezdése szerinti kötöttség csupán a kérdés elbírálásának alapjául szolgáló tényállásra vonatkozik, feltéve, hogy az a Bp. 203. § (1) bekezdésének a) és b) pontjaiban megjelölt hibáktól mentes. 796. 797. Az elsőfokú bíróság állal megállapíiott tényállás alapján a fellebbezési bíróság eltérő következtetésre juthat a beszámíthatóság kérdésében, így abban a kérdésben is, hogy vajon a vádlott beszámíthatóságát kizárja-e avagy sem. 953.