Döntvénytár. Bírósági határozatok, 1953. október - 1955. december (Budapest, 1956)

154 1951 : 34. tvr. 3. § (2) bek. elrendelésének előfeltételei sem forognak fenn, viszont az eset nagyobb súlyú annál, mintsem azt megrovással lehessen elintézni — ilyenkor merülhet fel a kérdés, hogy próbárabocsátás avagy javítónevelő munka kerüljön-e a fiatalkorúval szemben alkalmazásra. Az 1/1954. sz. igazságügyminiszteri utasításnak a javítónevelő munka gyakorlati alkalmazásának körét jelentősen korlátozó rendelkezése akadályozza azt, hogy a bíróság a próbárabocsátás és a javítónevelő munka között valaminő biztos elvi alapon választhasson. Számos esetben ugyanis elsősorban az döntene a próbárabocsátás avagy javító nevelő munka alkalmazásának a kérdésében, hogy a fiatalkorú munkaviszonyban van-e, s ezen belül is állami vállalatnak, gazdaságnak áll-e alkalmazásában vagy sem. Ki kell emelni azt, hogy a fiatalkorúakkal szemben a javítónevelő munka eredményességének, az azzal kapcsolatos bércsökkentés nevelő hatásának a biztosítása — minden egyébtől el is tekintve — nélkülözhetetlenül feltételezi a végrehajtásnak teljes alapossággal, körültekintéssel és ellenőrzés mellett történő, megfelelő tapasztalatokon nyugvó általános megszervezését. Ezeket az előfeltételeket a Legfelsőbb Bíróság ez idő szerint még nem látja hiánytalanul biztosítottnak. Ezzel szemben a próbárabocsátás eredményességének feltételei a 2/1952. (I. 29.) B. M. sz. rendelet intézkedései folytán inkább adva vannak. E rendelet 2. § (1) bekezdés b) pontja biztosítja azt is, hogy a próbára bocsátott fiatalkorút megfelelő munkába helyezzék, s így megfelelő esetekben a munka nevelő hatása a próbára bocsátottnál is érvényesüljön. A fiatal korral együtt jár a fokozott befolyásolhatóság, a fiatal korban a nevelés helyesen megválasztott eszközei fokozott eredményt ígérnek. Ezzel kapcsolatos az, hogy a fiatalkorúakkal szemben kisebb hátrányt jelentő nevelési eszközök is eredményesek lehetnek. Ennek megfelelően viszont az indokolatlan szigor a fiatalkorúakban olyan visszahatást válthat ki, amely a nevelés eredményességét veszélyeztetheti. Mindezeknél fogva ez idő szerint általános szabályként indokolt, hogy a bíróság fiatalkorúval szemben próbárabocsátást — és ne javítónevelő munkát — alkalmazzon minden olyan esetben, amelyben a börtönbüntetést mellőzhetőnek látja és más intézkedést nem lát indokoltnak. A tvr. 40. § (3) bekezdése az 1950. évi 39. sz. tvr. 20. §-át hatályon kívül helyezte s helyette újabb rendelkezést nem tett. A hatályon kívül helyezett törvényszakasz szerint: „Javítónevelő munkára kötelezésnek fiatalkorúval szemben is helye van, ha a bűncselekmény elkövetésekor 15. életévét már betöltötte. A Btá. 48. § 4. bekezdése esetén a fiatalkorún fogházbüntetést kell végrehajtani." Erre a hatályon kívül helyezésre okul az szolgált, hogy egyrészt a Munka Törvénykönyve szerint a betöltött 14. évtől kezdve lehet a fiatalkorút munkára alkalmazni, másrészt, hogy a fiatalkorúakkal szemben is megszűnt a fogházbüntetés s ennek helyébe itt is börtön lépett. Különös figyelemmel a tvr.-nek már hivatkozott 2. §-ára is, e hatályon kívül helyezésből nem lehet arra a következtetésre jutni, mintha a tvr. ezzel a javítónevelő munkának a fiatalkorúakkal szemben való kizárását kívánta volna kifejezésre juttatni. A fiatalkorúakkal szemben való alkalmazást illetően külön rendelkezésre szükség nem volt, mert hiszen erre az alkalmazásra a tvr. 2. §-a a lehetőséget amúgy is megadta. Azonban az a tény, hogy a tvr. a javítónevelő munkának fiatalkorúakkal szemben való alkalmazását közelebbről mivel sem szabályozta, arra mutat, hogy — bár a tvr. az alkalmazás lehetőségét általánosan nem zárta ki — maga sem gondolt a javítónevelő munkának a fiatalkorúakkal szemben a 3. § által felsorolt intézkedésekkel egy sorban való általános alkalmazására. A javítónevelő munkára mindenek előtt olyan fiatalkorúval szemben kerülhet sor, aki az ítélet meghozatalakor 20. évét már betöltötte, aminek folytán a