Döntvénytár. Bírósági határozatok, 1953. október - 1955. december (Budapest, 1956)

100 BHÖ. 269. pont A 255.450/1951. (XII. 19.) Eln. M. számú rendelet 1. § (3) bekezdése szerint kényszervágás esetén a vágási engedély kiadását lehetőleg előzetesen, de a vágástóf számított 24 órán belül feltétlenül kérni kell. Enélkül a kényszervágás feketevágásnak minősül. E rendelet 2. §-a szerint az állatorvos a kényszervágás alapjául szolgáló igazolást csak a helyszínen való megvizsgálás után adhatja ki. Ezt a szabályt alkalmazni kell akár a vágás előtt, akár azt követően kerül is sor a vizsgálatra. A rendőrség a vágástól számított 24 órán belül fedezte ugyan fel a cselekményt, a vádlott azonban a borjú húsát állatorvosi bizonyítvány beszerzése nélkül már ekkor elidegenítette volt, s ezzel már eleve lehetetlenné tette azt is, hogy kényszervágási engedély alapjául szolgáló utólagos állatorvosi igazolást kaphasson. Ekként a terhelt részére a kényszervágási engedély beszerzésének lehetőségét a vágás leleplezésekor már meghiúsultnak kell tekinteni. Ezért a terhelt cselekménye a már említett rendelet 1. § (3) bekezdése szerint engedély nélküli állatvágásként a BHÖ. 269. b) pontjában meghatározott bűntettet valósította meg. A 2/1954. Bgy. M. számú rendelet 13. §-a szerint az egyénileg gazdálkodó termelők és egyéni állattartók a kényszervágott szarvasmarhát és borjút a földművesszövetkezetek útján közfogyasztásra kötelesek bocsátani. Az tehát, aki a kényszervágott állat húsát nem bocsátja közfogyasztásra, a BHÖ. 269. e) pontjában meghatározott bűntettet követi el. 710. 438. Borjúnak marhalevél átírása nélkül való eladása: a közellátás érdekét veszélyeztető bűntett. A BHÖ. 269. pontjának e) alpontjában írt jogszabály olyan keretrendelkezés, amelyet a gazdasági élet követelményeinek szem előtt tartása mellett alkotott egyes konkrét rendelkezések, jogszabályok töltenek ki. Ilyen speciális jogszabály a 21/1953. (V. 15.) M. T. sz. rendelet 14. §-ának (1) és (2) bekezdése, valamint ennek végrehajtása tárgyában kiadott 89/1954. F. M. számú utasítás is, mely szerint — egyebek mellett — borjú tulajdonjogának átruházásához a marhalevél szabályszerű átírása szükséges. Az eladó akkor, amikor a jogszabály ellenére járlatlevél kiállítása nélkül adásvételi szerződést köt, lényegében terméket nem olyan módon hoz forgalomba, mint ahogy azt a jogszabály rendeli; ugyanakkor a vevő terméket jogszabályban tiltott módon szerez be. Alátámasztja ezt az a meggondolás, hogy a járlatlevél intézménye hatékonyabb védelmet alkalmas biztosítani az engedély nélküli állatvágásokkal szemben, biztosítja az állattenyésztés és forgalom ellenőrzését, irányítását és szabályozását. A vádlott tehát közellátás érdekét veszélyeztető bűntettet követett el akkor, amikor a tulajdonában levő borjút marhalevél kiváltása és átírása nélkül, tehát nem olyan módon hozta forgalomba, ahogyan azta jogszabály rendeli. 1066. 439. Aki anyaggazdálkodás alá eső lopott ipari termékeket ismételten vásárol, az nemcsak társadalmi tulajdon elleni bűntettben, hanem a közellátás érdekét veszélyeztető bűntettben is bűnsegéd, illetve felbujtó. Azok a vádlottak, akik Sz.-től anyaggazdálkodás alá eső ipari termékeket abban a tudatban vásároltak, hogy Sz.-ék az anyagokat a gyárból lopják, tisztában voltak azzal is, hogy nevezettek lopásaikkal az ipari anyagok tervszerű elosztására és forgalombahozatalára vonatkozó jogszabályokat is megsértik és ezáltal a közellátás érdekét veszélyeztetik. A lopások elkövetésére ösztönző, illetőleg a lopásokra felbujtó vádlottak magatartása tehát a közellátás érdekét veszélyeztető bűncselekmények vonatkozásában is lényegében ugyanolyan büntetőjogi értékelést kell hogy maga után vonjon, mint a lopási cselekmények vonatkozásában. Ezért a lopásokat elkövető vádlottaktól vásárló, illetőleg az ilyen vásárlásoknál közreműködő vádlottak cselekményeit a Legfelsőbb Bíróság közellátási bűncselekményekhez kapcsolódó bűnsegélyként, illetőleg felbujtásként is értékelte. 987.