Gyuris Sándor (szerk.): A Budapesti Királyi Kereskedelmi és Váltótörvényszék mint felebbezési [!fellebbezési] bíróság gyakorlata. Az 1895-98. években hozott elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye (Budapest, 1904)
50 haszon mellett elkelnek. Az pedig teljesen közömbös, vájjon megkötötte-e a tovább-eladási ügyletet és ennek teljesítésében akadályoztatott, avagy az áruk hiánya miatt nem köthette meg az ügyletet, melyet rendes körülmények közt megköthetett volna. (1897. a 46. Tábla: II. G. 99/97.) 87. Megrendelés nélkül küldött áru megőrzése. A megrendelés nélkül küldött árut állandó üzleti összeköttetés esetén is csak egyideig kell megőrizni a végett; hogy a küldő tulajdona felől rendelkezhessék, de ha ez a rendelkezést megtagadja, a másik fél az árut visszaküldheti s az ez által felmerült fuvardijat követelheti a küldőtől. (1898. D. 264.) 88. Raktárdíj. A K. T. 284. §-ának alkalmazhatásának nem képezi előfeltételét, hogy a raktárdijat követelő fél megbizásból őrizte legyen az árut; megilleti tehát a raktárdíj azt, ki az árunak megvételre történt kínálása alkalmával kijelenti, hogy amennyiben az árura szüksége lesz, azért el fog küldeni — ha ezen kijelentése daczára az árut a másik fél megrendelés nélkül neki megküldi és nála hagyja. (1896. D. 634. Tábla: II. G. 3/97.) 89. Ha a vevő az áruk átvételét megtagadja s az ügylet per tárgyává tétetik, az eladó, ki az árukat a vevő részére megőrizni tartozik, a K. T. 284. §-ának rendelkezésénél fogva jogosan követelhet a vevőtől raktárdijat. Ha azonban a vevő a per folytán a vételárat megfizetve kijelenti az eladónak, hogy tehet az árukkal amit akar, mert azok reá nézve értéktelenek: az eladónak ezen kijelentés után — akár hozzájárult ehhez, akár nem — sem oka, tehát joga sincs az árukat a vevő költségén tovább őrizni, ez időtől tehát raktárdijat már nem követelhet, legfeljebb az áruk megsemmisitésének költségéhez lehet igénye. A raktárdíj nem járuléka a vételárnak, hanem önálló követelés, melyet a vételárral együtt érvényesíteni rendszerint nem is lehet, mert a vételár iránti per megindításakor az eladó nem tudhatja, hogy mennyi ideig fogja az árut őrizni s hogy érdemes lesz-e a raktárdijat, mely rövid ideig tartó őrzésnél csekély összegre rug, per utján követelni. (1897. D. 918.)
