Gyuris Sándor (szerk.): A Budapesti Királyi Kereskedelmi és Váltótörvényszék mint felebbezési [!fellebbezési] bíróság gyakorlata. Az 1895-98. években hozott elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye (Budapest, 1904)

32 mények közt azonban az eladó által a váltóra vezetett ez a feljegyzés: „Fizetendő Budapesten" telepitést képez, melyre a váltótörvény 24. §-a szerint csak a kibocsátó jogosult, de nem a váltóbirtokos is. (1897. D. 856.) 41. Az a körülmény, hogy egymással üzleti összeköttetésben levő felek közül a vevő későbbi számlákat kiegyenlített, nem alapit ugyan meg törvény hiányában törvényes vélelmet arra, hogy a korábbi számla kifizettetett, de minden esetre fontos támpontot nyújt arra, hogy a korábbi számla kifizetése is megtörtént. Visszatérő időszakban teljesitendő fizetések esetén is csak törvényes vélelem szól a mellett, hogy ha a későbbi részletek kifizettettek, a korábbiak is kifizetetteknek tekintendők. (1896. D. 390. Tábla: II. G. 107.) 42. Nettó cassa kitétel a kereskedelmi forgalomban elfogadott értelme szerint azt jelenti, hogy a vevő a vételárat az átvétel után nyomban és levonás nélkül tartozik kifizetni. (1897. D. 798.) Eladó felelőssége. Rejtett hiba. 45. Sertésvételi ügyletnél szavatosság. A m. kir. keresk. miniszter 1892. márczius 5-én kelt 12099. sz. rendeletével jóváhagyott budapest—kőbányai sertéskereskedelmi szokások 10. §-a szerint a vevő csak egészséges sertéseket köteles átvenni; de ha az átvétel már megtörtént, az eladó a vevőnek a sertések egészségi állapotáért nem felelős és nem felelős az egyes sertésekben netán már az átadáskor rejlett belső hibáért, vagy betegségért sem. Ezen szokások, azok 1. §-a szerint a Budapest—Kőbányán kötött minden sertés adásvételi ügyletre kiterjedvén, a szavatosságnak az idézett 10. §-ában foglalt korlátozása a szerződő felekre, eltérő megállapodás hiányában egyaránt kötelező, mert az ezen §-ban foglalt kereskedelmi szokás könnyít ugyan a szavatosságnak az általános magánjogban lefektetett elvén, mégis, miután a szavatosságra vonatkozó magánjogi szabályoktól a felek eltérhetnek, a kérdésben forgó szokás mint feltétlenül parancsoló vagy feltétlenül tiltó törvénybe nem ütközik, tehát mindkét félre nézve kötelező hatálylyal bir. (1897. D. 384. Tábla: II. G. 85/97.)