Gyuris Sándor (szerk.): A Budapesti Királyi Kereskedelmi és Váltótörvényszék mint felebbezési [!fellebbezési] bíróság gyakorlata. Az 1895-98. években hozott elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye (Budapest, 1904)

105 K. T. 388. §-ában meghatározott követelések kielégítéséig megtagadhatja ugyan a szállítmányozó az áru kiadását, de ha azt akár megbízója utasításához képest, akár ennek ellenére mégis kiszolgáltatja, igényét már csak azon személyek ellen érvényesítheti, akikkel szerződési viszonyban áll, az áru átvevője ellen csak jogtalan gazdagodás czimén léphetne fel. (1897. D. 704.) 200. Szállítmányozás. A felek, kik mindketten szállítmányozók, egymással üzleti összeköttetésben állottak oly módon, hogy azokat a küldeményeket, melyeket alperes az ő megbízóitól szállítmányozás végett kapott ós Budapestre feladott, megérkezésük után felperes mint közvetett szállítmányozó vette át és a czimzetteknek átadta, vagy alperes utasításához képest továbbította; a Budapestre szóló küldeményeknél pedig felperes a dijakat és költségeket, amennyiben a czimzetteket terhelték, tőlük beszedte, egyéb dijait és költségeit pedig a folyószámlában alperes terhére irta. Két Budapestre szóló küldeményt felperes a czimzetteknek át nem adott, hanem alperes ellen fennálló követelésére visszatartott, de a perben nem igazolta, hogy a két küldeményt szállítmányozási és fuvardíj terhelte volna. Kimondatott, hogy felperes a két küldeményt jogtalanul tartotta vissza s igy az ez által okozott kárért alperesnek annyival inkább felelős, mert a köztük fennálló üzleti összeköttetésnél fogva a küldeményeket netán terhelő szállítmányozási dijaknak a czimzettektől való beszedését mindenesetre megkísérelni tartozott, s ha zálogjogát az alperessel szemben érvényesíteni akarta, a kereskedői jóhiszeműségből kifolyó kötelessége lett volna erről az alperest értesíteni. A kártérítés azon összegben állapíttatott meg, amelyet alperes a megbízóinak fizetni tartozott s kimondatott, hogy ezen mit sem változtat az, hogy az áruk a felperesnél még meg vannak, mert az alperes, aki megbízóinak a K. T. 390. §-a értelmében kárpótlást adni volt kénytelen s aki nincs jogosítva megbízóit az áruk visszavételére szorítani, pénzbeli kárpótlás helyett akkor sem tartoznék az árukat felperestől elfogadni, ha azok ugyanazon állapotban, ahogy küldettek, meg is volnának. (1897. D. 527. Tábla: II. Gr. 22/98.)