Gyuris Sándor (szerk.): A Budapesti Királyi Kereskedelmi és Váltótörvényszék mint felebbezési [!fellebbezési] bíróság gyakorlata. Az 1904-1907. években és 1908. év első felében hozott fontosabb, elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye. III. kötet (Budapest, 1908)

62 mert a K. T. 53. §-a értelmében a főnöknek megvan ugyan az a joga, hogy a meghatalmazott által kötött ügyletet ugy te­kintse, mintha az az ő részére köttetett volna, de ezzel a jogával élni nem köteles, e részben tehát alperest mulasztás nem terheli és eljárásából egyáltalában nem vonható le az a következtetés, hogy a szóban forgó áruk felett rendelkezett volna ; s mert annál a tényállásnál fogva, hogy az árukat nem al­peres, hanem X. rendelte, azok nem alperes, hanem X. czi­mére küldettek, ugyanaz vette át s felperes vételárkövetelé­sét is ellene érvényesítette, alperes a kereseti árukra felpe­ressel szemben tulajdonjogot nem nyert s ennélfogva tekin­tettel arra, hogy a tulajdoni igénypernek tárgyát nem a tulajdon­jog megállapítása, de a tulajdonjog alapján a tárgyaknak a foglal­tatóval szemben a zár alól való feloldása képezi: alperes a kereseti árukra nézve felperessel szemben tulajdoni igényperrel fel sem léphetett, igy alperest mulasztás e tekintetben sem terheli, mu­lasztás hiányában pedig alperes a neki át nem adott, sőt maga a felperes által rendelkezése alól elvont áruk vételáráért nem felelős. (1904. D. 867. Tábla: II. G. 22/905.) 127. Üzlettulajdonos felelőssége az üzletébe szál­lított árukért. Az elsőbiróság tényként megállapította, hogy alperes az üzletében alkalmazott csapos rendeléseiért felelősséget nem vál­lalt és arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy a csapos jog­cselekményei alperest külön kötelezettségvállalás hiányában nem kötelezik. Ez utóbbi jogi álláspont azonban csak akkor helyes, ha felperes tudta, hogy az alperes milyen jogviszonyban állott a csaposával. Ha a felperes az alperessel kivánt szerződni, ha az alperes nevét tartalmazó czégfelirásos üzletbe szállította az árut, vagy ha az áru az alperes üzletében használtatott el, az alperes, ki ez esetben oda adta nevét egy kereskedelmi üzlet folytatásá­hoz, a jóhiszemű harmadik személyeknek az üzletbe szállított áruk vételáráért felelős. (1906. E. 75.) 128. Ugyanaz, ha a czégtulajdonos czimére érkezett árut más egyén vette át. A czégtulajdonos F. M. czimére érkezett árut a vasúttól W. S. vette át, aki a vétlevélre a czimzett F. M. nevét irta.

Next

/
Thumbnails
Contents