Gyuris Sándor (szerk.): A Budapesti Királyi Kereskedelmi és Váltótörvényszék mint felebbezési [!fellebbezési] bíróság gyakorlata. Az 1904-1907. években és 1908. év első felében hozott fontosabb, elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye. III. kötet (Budapest, 1908)
60 122. Részletfizetés elmulasztása. A kir. törvényszék tényként azt állapította meg, hogy a felek között nem jött létre oly megállapodás, mely szerint egy részlet fizetésének elmulasztása esetén az egész hátralékos összeg esedékessé válik és az adós nem kötelezte magát arra, hogy a szerződés megkötésétől fogva kamatot fizet, külön kikötés nélkül pedig a hitelezőnek nincs joga ahhoz, hogy a részletfizetés be nem tartása esetén a kedvezményt megszűntnek tekintse, minthogy pedig a hitelező a késedelmesen teljesített fizetést fentartás nélkül elfogadta, ez által a kamatkülönbözettől eltekintett. (1904. D. 343.) 123 Bíróilag nem érvényesíthető követelés. Tőzsdei szerencsejáték. Ha alperesnek az a tényállítása való, hogy a felek egymással kötöttek ügyletet, ami annyit jelent, hogy mint eladó és vevő, illetve mint megbízó és bizományos állottak egymással szemben, akkor felperes a kérdéses ügyletből eredő nyereséget a tisztán árkülönbözeti követelésnek a bíróság előtt érvényesithetlenségére vonatkozó és ítéletében helyesen idézett jogszabálynál fogva nem követelheti, de ha a felperesnek az a tényállítása való, hogy alperest azzal bízta meg, hogy felperes nevében és részére kösse meg az ügyletet, akkor alperes a felperes részére felvett ügyleti nyereséget meg nem tarthatja amiatt, mert maga az ügylet, amely felperes nevében, tehát a felperes mint megbízó és harmadik személy közt köttetett, tisztán árkülönbözetre irányult. (1905. D. 37. Tábla: 1905. II. G. 63.) 124. Bírói oltalomból kizárt követelést nem tesz érvényesithetővé a követelés elismerése sem. Az a körülmény, hogy alperes a követelés fennállását kötelező jegyekben elismerte, a követelés eredeti jogalapját nem változtatja meg s a birólag nem érvényesíthető követelést bíróilag érvényesithetővé nem teszi. (A követelés tisztán árkülönbözetre irányuló tőzsdei ügyletekből származó követelés volt.) (1905. D. 37. L. I. 245-248. és II. 449—453. t.)
