Gyuris Sándor (szerk.): A Budapesti Királyi Kereskedelmi és Váltótörvényszék mint felebbezési [!fellebbezési] bíróság gyakorlata. Az 1904-1907. években és 1908. év első felében hozott fontosabb, elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye. III. kötet (Budapest, 1908)

•II tett és B. A. ügynök által beküldött megrendelést el nem fogadja, a kereskedelmi forgalomben megkívánt hűségnél és bizalomnál fogva, de a K. T. 320. §-a értelmében is azonnal értesíteni tartozott volna, s ezt az értesítést nem pótolja az a ténye, hogy az ajánlat el nem fogadásáról a megrendelést — illetve ajánlatot — beküldő B. A. ügynököt azonnal értesítette, amennyiben alperes már az előző üzleti összeköttetésből is tudta azt, hogy B. A. csak ügynöki minőségben jár el és hogy ő (t. i. alperes) a felperessel áll üzleti összeköttetésben, s minthogy alperes felperest szóban forgó ajánlata el nem fogadásáról csupán decz. 11-én kelt levelében, tehát majdnem két hónap múlva értesítette, ezen mulasztás jelentőségének a K. T. 267. §-a értelmében való mérlegelése mellett is a felperes által tett ajánlat alperes által elfogadottnak tekintendő és tekintettel arra, hogy alperes a vétel tárgyát képező áru szállítását a deczember 11-iki levelében megtagadta s igy a szerződést megszegte, felperesnek szerződésszegésből eredő és jogosnak bizonyuló kárát megtéríteni tartozik, ha felperes alperest arról, hogy nem teljesítés folytán kárt követel, kellő időben értesítette. (1904. D. 533. Tábla: 1904. II. G. 187.) 83. Kártérítés minőségi hiány miatt. A K. T. 348. §-a értelmében a vevőnek joga van abban az esetben, ha az áru a kikötött kellékeknek meg nem felel, az ügylettől elállani, vagy a vételár aránylagos leszállítását követelni, ha azonban — mint a jelen esetben, mikor a vétel tárgyát Bécsbe szállítandó marha képezte, de a Bécsbe szállítás nem engedtetett meg, az eladó pedig a marhákat visszavenni és a vételárat visszaadni nem akarta és a vevő a marhákat Budapesten a vásáron eladta — a vevő az áruval, mint sajátjával rendelkezett, minek folytán a kikötött minőségi kelléktől elállottnak tekintendő, s kártérítést többé nem követelhet. Felperesnek (a vevőnek) az az előadása, hogy az árut azért adta el, hogy végromlásnak kitéve ne legyen, figyelmet nem érdemel, mert a K. T. 347. §-a értelmében, amennyiben az áru megromlásnak van kitéve s a halasztás veszélylyel jár, a vevő az árut az eladó rovására nyilvános árverés mellőzésével csak az esetben adhatja el szabad kézből, ha annak tőzsdei ára van, a marhának pedig nincsen tőzsdei ára. (Kártérítési ügyeket tovább 1.1. 82, 162—173., 275., 370. és II. 15., 36., 89-95., 284, és 434. t.) (1905. D. 15.)