Gyuris Sándor (szerk.): A Budapesti Királyi Kereskedelmi és Váltótörvényszék mint felebbezési [!fellebbezési] bíróság gyakorlata. Az 1904-1907. években és 1908. év első felében hozott fontosabb, elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye. III. kötet (Budapest, 1908)

32 elismerte mégis az áru azonosságát és megjelent a vevő alperes üzletében és kijelentette, hogy a rendelkezésére bocsátott árut visszaveszi. Alperes az áru kiadását megtagadta, hanem magánál visszatartotta abból az okból, mert attól tartott, hogy később — ha ennek szüksége felmerülne, — nem lévén az áru birtokában, nem tudná többé az azonosságot bizonyitani. A törvényszék felperest vételár iránti keresetével elutasította. Felperes ugyanis a rendelkezésre bocsátás jogosságát elismerte és követelését arra alapította, hogy alperes az áru kiadását megtagadta. Kétségtelen ugyan, hogy alperes a rendelkezésre bocsátott áru kiadását ebből az okból jogosan nem tagadhatta meg; minthogy azonban a kiadás megtagadására kifejezetten ezt az okot hozta fel az alperes, kétségtelen, hogy ezzel nem a rendelkezésre bocsátást akarta hatálytalanítani és ezzel nem annak a szándékának adott kifejezést, mintha a rendelkezésre bocsátástól eltekinteni akarna; a rendelkezésre bocsátás joghatályossága mellett pedig az árunak vételi szándék nélkül egyéb vélt jogos okból történt visszatartása tényéből nem származtathat felperes jogot arra, hogy a kellő időben és módon rendelkezésére bocsátott és joggal kifogásolt áru vételárát követelhesse. (1905. D. 74.) 64. Közös telefon. Rendelkezésre bocsátás, megbízott utján. Felperesnek és ügyvédjének közös telefonjuk volt; s minthogy a közös telefon tartása folytán az azt fentartó felek ugy tekintendők, mint akik egymást a másik részére érkező közlemények átvételére is feljogosítják, a kir. törvényszék ugy találta, hogy a telefoni rendelkezésre bocsátás, amelyet a gép kipróbálása után alperes kellő időben juttatott felperesi ügyvédhez, a felpereshez is eljutott. (1908. D. 32.) 65. Rendelkezésre tartott áru. Előleges birói szemle (kérésének ideje). A K. T. 347. §-ának az a rendelkezése, hogy az átvétel alkalmával vagy később felmerült hiányokat jogában áll a vevőnek szakértői szemle utján megállapítani, kizárja azt az értelmezést, hogy a hiányok megállapítása csak akkor állana a vevőnek jogában, ha az árut tényleg át is vette; a törvényszakasz „az átvétel alkalmával" szavakkal nyilván csak a hiányok észlelésének