Szász János (szerk.): Védjegyjogi döntvénytár. A védjegyoltalomra vonatkozó törvények, rendeletek és nemzetközi szerződések, valamint a kereskedelemügyi minister és a bíróságok joggyakorlatának rendszeres gyűjteménye kapcsolatban az 1895. évtől 1910-ig belajstromozott fennálló szóvédjegyek betűsoros mutatójával. I. kötet (Budapest, 1911)
A megkülönböztető erő fogalma. 35 szorítkozik a szándékolt védjegyre, hanem magát az egész árútartályt ábrázolja ; ily értelemben hivja fel a kamara a lajstromoztatót a védjegy helyesbítésére. (1909 május 14. 559/1909.) Rendérmek és kitüntetési érmek megkülönböztető erővel nem birnak. Dohánygyártmányok megjelölésére védjegy csak az esetben lajstromozható, ha a védjegytulajdonos a jövedéki hatóságtól származó engedélyijei igazolja, hogy dohány elárüsítására jogosult. 35. Kereskedelemügyi Minister: A budapesti 18373. sz. szivarkák megjelölésére bejelentett védjegyet, mint az 1890 : II. t.-cz. 1. §-ába és a 3. §. 4. pontjába ütközőt ezennel törölni rendelem. Védjegytulajdonos fentkörülírt védjegyét szivarkák megjelölésére jelentette és lajstromoztatta be. Ezt a lajstromozást a magyar államkincstárt megillető dohánygyártási és elárusítási jogra (1887. évi XLIV. t.-cz.) való CROIK DE NVALi L tekintettel kifogásolni kellett, mihez képest a védjegytulajdonos 72/1910. K. M. sz. leirattal arra köteleztetett, hogy az illetékes hatóságtól eredő jogosítványnyal igazolja, miszerint dohánynak elárüsítására jogosult, mert ellenkező esetben vállalkozását törvénybe ütközőnek kellsne tekinteni, s ehhez képest a védjegylajstromozást semmisnek kellene kimondani. A védjegytulajdonos 1910. évi márczius hó 12-én benyújtott kérvényében egyáltalában nem említi, vájjon dohány elárüsítására jogosítva van-e, a miből mindenesetre arra kell következtetni, hogy ily jogosítványa nincs, hanem a lajstromozást a bejelentett szivarkák helyett szivarkapapirok és azok csomagolására kéri módosítani. Ennek megengedésének a kérdésében azonban a védjegyhatóság nem tartotta szükségesnek álláspontot elfoglalni, mert a lajstromozás a védjegyül letett jelek szempontjából is kifogás alá esik. A szóban lévő védjegy ugyanis kizárólag a máltai lovagrend keresztjét és a »Croix de Malte« feliratot tünteti fel. Ezen alkatrészekre még abban az esetben sem lehetne kizárólagos használati jogot igényelni, ha a védjegy bejelentője a máltai kereszt jogos használatát igazolta volna, mert rendérmek és kitüntetési érmek, valamint azoknak szóbeli meghatározásai is egymagukban nem alkalmasak árúkat egymástól megkülönböztetni, kétségtelen lévén, hogy az ily érmeknek vagy jelvényeknek akár az adománj^ozás, akár a rendtagság jogczímén alapuló használati joga nem egyetlenegy személyre korlátolt ; viszont pedig, ha egy és ugyanazt a jelvényt vagy érmet többen vannak jogosítva használni, úgy ez már nem bir indi3*
